Mikor még minden nagyobb úr tartott magának udvaribolondot, történt:
hogy egy faluban a pap és a bíró – kik azelőtt nagyon jó barátok voltak
– egy vadászat alkalmával úgy összeharagudott, hogy többé még egymásra
sem nézhetett. A pap, hogy valamivel bosszanthassa a bírót, magához
hivatta az ő kedves udvaribolondját: a czigányt s kérdezte tőle, hogy
mivel tudná legjobban megbosszantani a bírót? A czigány – tudta: hogy a
bírónak van egy kedves tehene, – azt a tanácsot adta a papnak, hogy el
kellene lopni! A pap helyesnek találta a tanácsot, 20 forintot adott a
czigánynak, hogy lopja el a bíró tehenét. A czigány a rákövetkező éjjel
elvezette a bíró tehenét, reggel azután a papnál levágták és szépen
elosztották. A bíró mikor reggel észrevette, hogy nincs tehene,
kidoboltatta a faluban, hogy a ki nyomára vezeti, 60 forintot kap. A
czigány mikor ezt meghallotta, elment a paphoz, 40 forintot kért tőle
azért, hogy ne jelentse fel. A pap hogy meneküljön a bajtól, adott neki,
de a czigány ezzel sem érte meg, hanem mikor kijött a paptól, egyenest a
bíróhoz ment és azt mondta, hogy ő tudja ki lopta el a tehenet és arra
kérte a bírót, hogy hívassa fel a papot s vonja kérdőre. Azután hazament
a czigány, mint a ki a dolgát jól végezte.
Másnap, mikor megkapta a pap az idézőczédulát, megijedt, rögtön magához
hivatta a czigányt, szemére vetette hálátlanságát s faggatta, hogy miért
tette ezt? mikor megatta a mit kért. A czigány azt hajtogatta, hogy
adjon a pap neki 60 forintot s megmenti attól a nagy szégyentől, a
melyik előtt áll, de mikor a tárgyalás lesz, a pap ne szóljon semmit
sem, csak őt magát hagyja beszélni. A pap azután beleegyezett a dologba
és kifizette a 60 forintot.
Mikor eljött a tárgyalás napja, a pap a rendes időben megjelent, de a
czigány nem volt ott, a pap szemlesütve járkált a folyosón, éppen arra
gondolt, hogy a czigány megint felültette, mikor megjelent a czigány. A
bíró behívatta őket s felolvasta a papnak, hogy mivel van vádolva s
kérdezte, hogy mivel védi magát? A pap azt mondta, hogy beszéljen a
czigány, mert ő nem tud semmit. A bíró ezután a czigányhoz fordult és
ráparancsolt, hogy mindent úgy mondjon el, mint a hogy elmondta már
neki. A czigány azután elkezdte mondani úgy, mint azelőtt: hogy elmentek
a pappal éjjel a bíró istállójába és elvezették a tehenét a paphoz,
reggel azután levágták, a húsát két részre osztották, az egyik a papé, a
másik az övé lett. Itt azután a czigány szünetet tartott, a pap
szégyenében már majd elsüllyedt, a bíró pedig az Isten őrözte, hogy nem
tapsolt örömében, hogy a czigány meg merte a pap szemébe mondani. A bíró
erre odafordul a paphoz, kérdezi: „Igaz ez?“ mire a czigány közbe szólt,
hogy elfelejtett még valamit mondani, a bíró biztatta, hogy csak bátran
mondjon el mindent, a mi idetartozik! A czigány azután folytatta: „Mikor
a bőrosztásra került a sor, mindaketten egészben szerettük volna
megtartani, de mivel nem tudtunk megegyezni, fogtam a bicskát és
elkezdtem a fejinél a hátán végig hasítani, de mikor a farkához értem,
ott a bicska megakadt és én hanyat estem; erre felébredtem.“
A bíró erre rákiáltott a czigányra: „Te czigány! hiszen ezt te csak
álmodtad!“ „Persze, hogy álmodtam – mondja a czigány – de tegnap mikor
elmondtam, a bíró úr örömében nem hallotta, mikor mondtam, hogy csak
álmodtam.“ Igy azután a pap is, czigány is vígan mentek haza, a bíró
pedig szomorúan nézett utánuk, mert sem a tehene nem lett meg, sem a
papon bosszút nem állhatott.
(Hódmezővásárhely.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –