Volt a világon egy király, annak volt 3 lánya, kiküldte őket az erdőbe
földiepret szedni, azt mondta nekik: a ki leghamarabb teliszedi a
kosarát, annak vesz legszebb ruhát. A legkisebb teli szedte mentül előbb
a kosarát, a két öregebb alig szedett valamit, mással töltötték el az
időt. Azt mondja a legöregebb a középsőnek: „Mit szól atyánk, ha látja,
hogy ily keveset szedtünk, a húgunk meg teliszedte a kosarát!
megkérdezi: mit csináltunk? hanem üssük agyon a húgunkat, s azt mondjuk
atyánknak ha kérdezi, hol van a kis húgunk? elveszett az erdőben, őt
kerestük, azért nem birtuk teliszedni a kosarunkat s azért jöttünk ilyen
későn haza.“ A középső leány nem akart beleegyezni, de a legöregebb
addig beszélt neki, hogy agyonütötték, azután elásták. Otthon az
atyjoknak azt hazudták, hogy a kis húguk elveszett az erdőben, keresték
mindenfelé, de nem találták, nem is szedhettek a nagy kereséstől epret
meg rájuk is esteledett, alig tudtak ők is hazajönni. A király nagyon
sajnálta a kis lányát, mert ő volt a legjobb a lányai közt.
A királyleányból nyőlt egy jágėrfácska (jávorfa.) Juhász legeltetett
azon a tájon s a mint egyszer a jágėrfácska felé ment, levágott belőle
egy ágat, csinált belőle furulyát, mikor fujta, a furulya elkezdte:
„Fujjad, fujjad, juhászlegény! Én is voltam királylányka, Királylányból
jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Arrra ment a király, hallgatta
hogy mit mond a furulya, eszébe jutott, hogy neki is volt egy kis lánya,
kezdett érdeklődni, hol vette a juhász? s elkérte tőle, fujta, a furulya
pedig elkezdi: „Fujjad, fujjad, királyatyám! Én is voltam királylányka,
Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska“ Megvette a
juhászlegénytől a furulyát, hazavitte, odadta a feleségének, hogy fujja.
Mikor a királyné fujta, elkezdia furulya: „Fujjad fujjad királyanyám, Én
is voltam királylányka, Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából
furulyácska.“ Hallgatják mindnyájan, hogy mit mond a furulya, odaadja a
királyné a kissebbik lányának, hogy fujja, a furulya, mikor fujja
elkezdi: „Fujjad, fujjad ėn nénécském! Én is voltam királylányka,
Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Azt mondja a király,
hogy fujja a legöregebb leánya, de ő nem akarta, de nem hagytak neki
békét, míg nem fujta, akkor a furulya elkezdte: „Fujjad, fujjad én
gyilkosom! Én is voltam királylányka, Királylányból jágėrfácska,
Jágėrfából furulyácska“. Akkor a király máglyát rakatott s megégettette
a legöregebb lányát.
(Szentes.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –