Mikor a suszterlegény vándorolt, bement egy kocsmába, hogy majd fal
egyet-kettőt. Vett magának túrót, hogy majd azt eszik kenyérrel, ki is
tette az asztalra, de kért magának pálinkát is, hogy iszik egy keveset
előbb. Mig a pálinkát fogyasztotta, a legyek belepték a túrót s mikor
már jól rárakodtak, a tenyerével odacsapott és _százat_ agyonütött egy
csapásra. Felírta azután egy táblára, hogy százat egy csapásra és ment
tovább vándorolni. Ment, mendegélt, elérkezett egy királyhoz, a ki éppen
akkor háborúskodott a szomszéd királlyal. Meglátta a király a felirást:
_százat egy csapásra_, odaküldte az inasát, hogy nézze meg csakugyan az
van-e felírva, jól látta-e? olvassa el közelről. Az inas vissza jött s
azt mondta, hogy csakugyan az van a táblára írva: Százat egy csapásra.
Azt mondja a kírály: „Ilyen vitéz kell nekem, hivjátok ide!“ Szaladnak
mindjárt ketten is, hivják a suszterlegényt a királyhoz, a király azután
kérdezi, hogy olyan vitéz ő, hogy százat agyon bir ütni egy csapásra? A
suszterlegény egyre erősítette, hogy százat agyonütött egy csapásra, de
hogy mit? nem mondta.
„No, akkor éppen jókor jött, mert háborúba megyünk!“ A király mindjárt
hozatott neki szép paripát, hogy üljön fel és jöjjön a csatába! A
suszterlegény ránézett a paripára, gondolta, ő arra nem ül, mert leveti,
azt mondja a királynak: Kár volna ezt a szép paripát az ellenség közé
vinni, hogy agyonlőjjék, mert ha ő ellenséget lát, közéjük vágtat, hanem
adjanak neki valami rossz gamót. Hoztak azután egyet, ráült, gondolta,
ez nem bír szaladni, de a gamó is elkezdett szaladni, a suszter
belekapaszkodott a sörényébe, hogy le ne essék. Egyszer messziről
meglátta az ellenséget, elkezdte a hideg rázni, reszketett, mint a
kocsonya, szeretett volna leszálni a gamóról, de nem bírt, mert a gamó
vitte, amerre akarta. Éppen egy korhadt kereszt mellett szaladt el a
gamó, a suszterlegény belekapaszkodott, hogy majd a gamó tovább szalad
alóla, ő meg ott marad, de a kereszt eltörött, a felső része a a kezébe
maradt s a gamó csak vágtatott az ellenségnek. Mikor ezt a többiek
látták, hogy a suszterlegény az ellenségnek nekivágtat, bátorságot
kaptak, az ellenséget minden oldalról megtámadták. Az ellenség mikor
látta, hogy még a kereszt is ellene van, elhányta a fegyvert s futott,
ki merre tudott. Megvolt a nagy öröm, a király azt mondta: „Látom,
milyen nagy vitéz vagy, de hogy a lányomat neked adjam, még le kell
győznöd a 12 _medvét_ is, a melyik a _templomba jár_.“ A suszterlegény
12 darab húst kért meg 12 dézsa jó erős bort; beállította a templomba.
Mikor jöttek a medvék, megették a húst, megitták a bort, berugtak. A
suszterlegény leste, hogy mikor dülnek el a medvék, akkor leszegdelte a
nyakukat s reggel megmutatta a királynak, hogy ezt is elvégezte. Azt
mondja a király: „No, még egyet! van a kertemben 3 _Óriás_, még ezt
kergesd el a kertemből, azután tied a lányom!“ A suszterlegény
evett-ivott, mulatott, szerzett egy hólyagot tele vérrel, egy pipískét,
meg talált egy lúdtollat s bement a kertbe. Alig ment be, meglátta a
legerősebb Óriás, kérdezi: mit keres ő ott? „Tudom, hogy bennünket
akarsz elpusztítani!“ mondja az Óriás. „Éppen azért jöttem!“ mondja a
suszterlegény. „Nohát, nézzük, melyikünk az erősebb?“ mondja az Óriás,
fogja a _buzogányát_, hajítja fel, a buzogány nagysokára leesik, bement
a földbe. „No, ennyire hajtsd fel a buzogányt!“ mondja az Óriás. A
suszterlegény bemegy a gödörbe a buzogány mellé, elereszti a _pipiskét_,
a pipiske ment felfelé, az Óriás várja, hogy mikor jön vissza. „Ne várd!
mondja a suszterlegény, – nem jön az vissza többet soha! Odaadja azután
az Óriásnak a _lúdtollat_, hogy hajtsa fel! Mikor fel akarta hajtani,
azonnal a földre esett; akkor felvette a suszterlegény, úgy tett, mintha
felhajtaná a tollat, pedig a hóna alá csapta (mutatja.) Az Óriás nézte,
hol száll, de a suszterlegény azt mondja neki: „Ne is keresd, elment,
már többet vissza se jön!“ Akkor az Óriás elismerte, hogy a
suszterlegény erősebb nálánál, elvezette a többi Óriáshoz, modta nekik,
hogy milyen erős a suszterlegény.
Mikor lefeküdtek, összebeszéltek az Óriások, hogy el kell pusztítani a
suszterlegényt, mert majd őket pusztítja el, ha ők el nem pusztítják,
úgy beszélték meg a dolgot, hogy majd éjjel a legerősebb bemegy a
buzogánynyal s szétveri a fejét, hanem a suszterlegény nem aludt ám, az
ágy alá bujt, az ágyon pedig úgy igazitotta el a ruháját, mintha ott
feküdnék. Éjfélkor bement a legerősebb Óriás a buzogánnyal, setétben
_rávág az ágyra_, a hol gondolta, hogy a suszterlegény feje van s csupa
vér lett a buzogány is, az Óriás is, mert a hólyagra ütött, a hólyagot
tette oda a suszterlegény, a hol a fejének kellett volna lenni, ha
fenthált volna az ágyon. „No, most már nem kell félni! – mondta az
Óriás, mikor a társaihoz ment – itt van a buzogány is milyen véres, hogy
a fejét szétvertem!“ s azután nyugodtan elaludtak, a suszterlegény pedig
csak ezt várta: mikor elaludtak, elvágta mind a 3 Óriásnak a nyakát s
ment mondani a királynak, hogy elpusztította az Óriásokat, de ez semmi,
hanem az több volt, mikor százat agyonütött egy csapásra. A király
örült, hogy milyen vitézhez adja férjhez a lányát, mindjárt átadta neki
a fele királyságát is, mikor pedig meghalt a király, övé lett az egész
királyság, ő lett a király, suszterlegényből király; éltek azután
boldogul s ha meg nem haltak, élnek most is.
(Gyopárosi szőllőkbe kerűlt hódmezővásárhelyi embertől.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
(Elegyesek.)