Vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 jánya, azok közül ėgynek vôt
szeretője, mindėn ícczaka 9 pár czipőt nyőtt el. A kiráj sokallotta már
a kőcségėt a czipőkre, országszėrte kihirdette: hogy a ki mėgtugygya,
hogy a jánya hogy nyövi el mindėn íjjel a 9 pár czipőt, annak agygya
fele gazdagságát mėg aszt a jányát; (de) a ki válalkozik rá, oszt mėg
nem tugygya, feje vírit vėszi. Sokan jelėntkesztek és mindnek feje vírit
vėtték, mert a ki akarta tunni: hogy nyövi el a 9 pár czipőt a kiráj
jánya, az ajtajába fektette, adott neki vacsorát mėg ėgy pohár bort, de
_altató_ vôt benne. Vôt ėgy gazdag embernėk ėgy kanásza, aszonta a
gazdája (neki:) „Tė ébėr gyerėk vagy, fijam! tė elnyerherhetėd a
kirájjánt, de hogy ha el nem fogod nyerni, a fejed vírit vėszik!“ „De az
enyimet nem vėszik el – mongya a kanász – én nem alszok el.“ Aszonta a
kanász az anynyának: süssön néki pogácsát, varjon tarisznyát! Ėlmėnt a
kirájhoz, aszongya neki: „No, kiráj őfėlsíge! ín mėglesėm a jányát!“
Este osztán ennek is vacsorát adott a kirájján mėg ėgy pohár bort, ebbe
is altató vôt, de a kiskanász az ing dėrėkába tőtötte, de a kirájján nem
vėtte észre. Akkor a kiskanász lėfekütt, elkeszdėtt hörtyögni, mutatta,
hogy alszik, de nem alutt. A kirájján mikor elkíszült, átlípte a
kiskanászt, aszongya: „Itt foglak én mėgtanálni, ha viszszagyüvök is.“
De mikor a kirájján kimėnt a szobábol, a kiskanász utánna lopóczkodott.
Mėntek, mėndėgíltek hetedhétország ellen, elírtek ėgy ezüsthídat, akkor
a kiskanász lėszakajtott ėgy ezüstágat a híd karjáról, ekkor a kirájján
a híd közepin _mėgbotlott_ és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr járok
êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek továb, elírtek ėgy
aranhídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy aranyágat, tėtte a bakóba,
akkor a kirájján _térdre esėtt_ és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr
járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább, elírtek ėgy
gyémánthídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy gyémántágat, tėtte a
bakóba, akkor a kirájján _hasra esėtt_ és fėlsóhajtott: „Én Istenėm!
ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább,
előtaláltak ėgy nagy vizet, a kirájján mikor odaírt, _két felé vette a
nyakán a kendőt, a víz két felé vált_ előtte, a kiskanász sijetėtt vôna
utánna, de a víz öszszemėnt.
A kiskanász sóhajtozott, hogy mėhetne a kirájján után, de nem birt.
Ėcczėr látott a kiskanász nagy tüzet, elballagott a tűszhėz, hogy ott
majd átballag. Mikor a a tűszhėz írt, ott veszekėdėtt 3 _Sárkánfijú_,
kérdi a kiskanász: „Min veszekėttek Sárkánfijúk?“ „Hát maratt az apámtol
ėgy _guba_ mėg ėgy pár _bocskor_ mėg ėgy _pácza_, mongya az ėgyik. Kérdi
a kiskanász: „A guba miről való?“ „A guba arról való – mongya a Sárkán –
hotyha rám vėszėm, nem lát mėg sėnki sėm.“ „Hát a bocskor?“ „A bocskor
pedig arrolvaló, ha fėlhúzom a lábomra, osz mondom a bocskornak: Rip,
rop! akkor ott lėszėk, a hol akarok.“ „Hát a pácza?“ kérdi a kiskanász.
„Hogyha fėlmėgyėn (valaki) a _hėgyre_, a páczával csak _ėgyet felé
bólint_, azonnal mėghal.“ Fėlkűtte őket a hėgyre: „A ki leghamarébb
fėlír, azé lėsz a guba mėg a pácza mėg a bocskor.“ Mind a hároman
nyargaltak, mikor fėlírtek, ėgyet bolintott a páczával, ott marattak a
Sárkánfijúk, a kiskanász pedig fėlvėtte a gubát, bocskort fėlhúszta, a
páczát a kezibe vitte és aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a hol
a kirájkisaszszon tánczol!“ Akkor ott termėtt azonnal és mėgleste, ott
tánczolt a kirájkisaszszon a 9 fejü Sárkányal, a 9 fejű Sárkán vôt a
szeretője, élės bėrėtván tánczoltak. A kiskanász osztán bėmėnt abba a
szobába, a hol vacsoráltak, az asztal alá bût. A táncz után bėmėntek
abba a szobába a kirájkisaszszonyék is ėszėgettek. Mikor ėszėgettek, a
kirákisaszszon keziből lėesėtt a kanál, a kirákisaszszon fėl akarta
vėnni, aszonta a _9 fejü Sárkán_: „Nė vėdd fėl! majd fėlvėszi rėggel a
házseprő!“ Mėgint ėszėgettek, akkor mėg az aranvilla esėtt lė, a
kiskanász tėtte a bakóba, mert a 9 fejü Sárkán azt sė hatta fėlvėnni a
kirákisaszszonnak, maj fėlvėszi rėggel a házseprő. Aszongya a
kirákisaszszon: „Én Istenėm! mi történhetik vélem? mijen bajokon mėntem
kėrėsztűl!“ Osztán szerelmeskėttek, akkor mėg a gyűrűjit ejtėtte lė, fėl
akarta vėnni, a szeretője aszonta: „Itt az én gyűrűm! rėggel maj
fėlvėszi a házsėprő. Ezután kikísírte a kirájkisaszszont a kapuba a 9
fejü Sárkán, a kiskanász pedig ott vôt utánuk, mikor elútazott a
kirájkisaszszon, a kiskanász aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a
hol a kirájkisaszszon lėfektetėtt!“ Ott vôt.
Hazaírkėzėtt a kirájkisaszszon, a kiskanász hörtyögött „No, kiskanász!
mongya a kirájkisaszszon, te mán nem foksz tovább ílni!“ Fröstök idő
bekövetkėzėtt, a kiráj behítta a kiskanászt, mėg a kirájkisaszszont,
jöjjenek szėmre, bemėntek, a kiráj kérdėszte a kiskanászt: „No
kiskanász! tudod-ė, hogy az én jányom hogy növi el mindėn íjjel a 9 pár
czipőt?“ Aszongya a kiskanász: „Tudom!“ „No ez már szép!“ mongya a
kiráj. „Hát hogy?“ „Minden íjjel a szeretőjivel bėrėtván tánczol.“
„Igaz? jányom!“ kérdėzi a jányát. „Nem igaz!“ monta a kirájkisaszszon.
„No, kiskanász! tucz-ė valami jelt mutatni?“ kérdezi a kiráj: „Tudok!“
mongya a kiskanász. „Mutassál hát valami jelt!“ mongya a kiráj. „A mint
mėntünk, mėndėgéltünk, találtunk ėgy ezüsthídat, lė szakajtottam ėgy
ezüstágat, akkor a kirájkisaszszon megbotlott. Akkor kérdėzi a kiráj:
„Hol van az ezüst ág?“ „Itt van!“ akkor kivėszi az ezüstágat a bakóbol.
„Van-ė még több? kiskanász!“ kérdėzi a kiráj. „Van! kírėm,“ mongya a
kiskanász. „Mikor mėntünk továb, találtunk ėgy aranhídat, lėszakajtottam
ėgy aranágat, akkor a kirájkisaszszon térdre esėtt.“ Akkor kérdėzi a
kiráj: „Hol van az aranág? kiskanász!“ „Itt van!“ akkor kivėszi az
aranágat a bakóbol. „Igaz? jányom!“ A kiráj kisaszszon mindėnre aszonta:
„Nem igaz!“ „Van-ė még több? kiskanász!“ „Van! kírėm“ mongya a
kiskanász. „Mikor mėntünk továb, találtunk ėgy gyémánthídat,
lėszakajtottam ėgy gyémántágat, akkor a kirájkisaszszon a hídközepin
hasra esėtt és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr jártam êre, de ijen
rajtam nem törtínt.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van a gyémántág?
kiskanász!“ „Itt van!“ akkor kivėszi a gyémántágat a bakóbol. „Tucz-ė,
még valamit mondani? kiskanász!“ kérdezi a kiráj. „Tudok“ mongya a
kiskanász. „Mikor mėntünk továb, nagy vízhėz értünk, osztán a 9 fejű
Sárkánhoz, a kirájkisaszszon szeretőjihez, itt a kirájkisaszszon mėg a
szeretője élės bėrėtván tánczolt, mikor kitánczolták magokat,
ėszėgettek, vacsoráltak, a kirájkisaszszon lėejtėtte az ezüstkanalat,
mėg az aranvillát, fėl akarta vėnni, de a szeretője aszt monta: Maj
fėlvėszi rėggel a házsėprő.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az
ezüstkanál mėg az aranvilla?“ „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol az
ezüstkanalat mėg az aranvillát. „Tucz-ė még többet mondani? kiskanász!“
kérdėzi a kiráj. „Tudok.“ mongya a kiskanász. „Osztán szerelmėskettek,
akkor mėg a gyűrűjít ejtėtte lė, a gyémánt gyűrűjit.“ „Hol van a
gyémántgyűrű?“ kérdezi a kiráj. „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol a
gyémántgyűrűt, a kiráj mėgnízi, látytya, hogy a jánya gyémántgyűrűje,
asz mongya: „Mos mán, jányom! a kiskanászé vagy!“
_A kiskanász nem teczczėtt a kiráj jánnak._ „No, hát válaszszál ėgy
katonatisztėt, monta a kiráj – a mėlik felí lėszėl rėggel fordulva, azí
lėszėl, de a fele királság csak a kiskanászé lėsz;“ (Reggel a kiskanász
felé volt fordulva a kirájlány, azt mondta a király: „No hát, jányom! az
Isten is úgy rendėlte, hogy a kiskanászé lėgyél!“) Éltek osztán
boldogul.
(Öcsöd.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –