Vôt a világon ėsz szögén embör, annak vôt ėgy fija, hogy nagyon
szögényök vôtak, beált a kis gyerök ėgy öreg embörhön mög ėgy öreg
aszszonhon; mind a kettő vak vôt: kivötte a szömüket a 12 fejű Sárkán, a
mé a pusztáján legeltettek.
Vôt az öreg embörnek két lova, kihajtotta a kis gyerök legelni:
kihajtotta a 7 fejű Sárkánnak a pusztájára. Délfelé mán meleg vôt,
lėfekütt a kis gyerök a pusztán oszt a kis veszszőjivel csapkolódott;
odamönt a 7 fejű Sárkán, aszongya: „Hogy merté tė ide gyünni, mikô még
itt a madár sė jár? minygyá véged lösz!“ „Nem bánom, hogyha agyon bírsz
ütni, ha agyonücz is!“ monta a kis gyerök oszt a kis veszszővel
csapkodott a Sárkánfeje fölé, mind a hetet lėütötte. Este, mikor hajtott
haza, ėgy fejet főszurt a veszszőre, vitte hazafelé, fővetötte a
pallásra. Mikor hazaért, a 2 ló mögellött. Másnap kihajtotta a 4 lovat a
10 fejű Sárkán pusztájára. Délfelé mán nagyon meleg vôt, gyütt a 10 fejű
Sárkán, akkor is csapkodott a kis gyerök a kis veszszővel, a 10 fejű
Sárkánnak mind a 10 fejit lėvákta. Este, mikor mönt hazafelé, ėgy fejet
főszúrt a kis veszszőre, fővetötte a pallásra. Mikor hazaért, a 4 ló
mögellött, 8 lova lött. Mögén harmadik nap kihajtotta a 8 lovat, akkô
mán a 12 fejű Sárkánnak a pusztájára hajtotta. Délfelé gyün a 12 fejű
Sárkán, mongya a gyeröknek, hogy kivöszi a szömit, ha nem láti, hogy ki
pusztája e? vagy 2 felé szaggati, ha ê nem mén mingyá! Azután
öszszemöntek, a gyerök lėvágott 8 fejit, a hogy csapkolódott: mögén
lėvágott 2 fejit, akkô monta a Sárkány: „Had mög a 2 fejemet, odadom az
öreg apádnak mög az öreg anyádnak a 2 szömit.“ „Hát hun vannak azok a
szömek?“ kérdözi a kis gyerök. „Látod-ė aszt a pinczét? ott van ėgy
sejöm kendőbe.“ Oszt monta a Sárkány, hogy mönynyön a kisfijú elő.
„Erigy tė!“ monta a kisfijú. Oszt előmönt a Sárkány, odatta az öreg
apjának mög az öreg anynyának a szömit, monta neki: „Ha haza viszöd,
csak tödd a szöme gödribe!“ Mikô mán mögmonta hogy köl helre tönni,
lėvákta a Sárkánnak a másik 2 fejit is. Este, mikor mönt hazafelé,
rászúrt a botytyára mögén ėgy fejet, akkô mán 16 ló lött; a Sárkánfejet
mög főhajtotta a pallásra.
Este, hogy mögvacsoráltak, kérdöszte: „Szeretné-jė, öreg apó mög öreg
anyó: ha möglátna engömet?“ „Bizon szeretnénk!“ monták. Mögvacsoráltak,
az öreg anyó szömit hejretötte. Aszongya: „Jaj, de szép vagy, fijam!“
Hejretötte az öreg apójét is az ėgygyiket, de még az egygyiket
hejretötte, a másikat êlopta a macska. Mögfokta a kis gyerök a macskát,
kivötte az ėgygyik szömit, aszt tötte az öreg apó szöme hejjöt. Este ott
üldögéltek a patkán, aszongya az öreg apó: „Az én szömöm az ėgygyik
nagyon egerész!“, mer macskaszöm vôt, nem embörszöm.
Kifizették osztán a kis fijút, adott neki az öreg apó, mög az öreg anyó
ėgy _aczėlat_ mög ėgy _kohát_, az az aczél mög az a koha ojan vôt:
hogyha mögütötte, ėgy kis asztal ugrott ki belüle, minygyá mög vôt
terítve oszt abbul élősködött a szögén embör mög a kis gyerök.
(Padé.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
(Boszorkányfélékről.)