Valamit várt. Világosan maga sem tudta, hogy mit. Néha azt remélte, hogy
csoda történik és mindent egyszerre rendbehoz, minden a régi lesz. Ez a
csoda azonban nem következett be.
János napról-napra sötétebb és komorabb lett. Az orvosok a tengerpart
mellé küldték utókúrára, egy szanatóriumba.
Elutazása előtt való napon a csomagolás közben felvérezte a kezét,
megégette pecsétviaszkkal és a pohár, melyből inni akart, kiesett a
kezéből. Már sehol sem találta a helyét, alig várta a reggelt, hogy
útrakeljen.
Éjfél után hirtelenül felöltözködött és szinte futva lement az utcára.