A leányszoba üvegajtaja egész éjjel egyenletesen világít le az udvarra,
csöndes, rózsaszínű fénnyel. Gyakran fel-felnéznek a mulatók. Az anyák
bámulják a puha ködben mozgó árnyékalakokat és a fiatalságukat idézik,
mely örökre elmult, a boldogságra gondolnak meghatottan és öreg szemük
héja nedves. A két násznagy kövéren és zömöken ül, egymással szemben.
Nehéz ivók, kemény magyarok, elázottan hallgatnak. Mellettük 1849-ről
beszélnek, arról, hogy áruló-e Görgey, vagy sem. Aztán az ajtóra
mosolyognak mindnyájan, hogy fiatalság bolondság.