Öt órakor a leányszobában is dereng. Hamuszínű fény surran az öreg
családi bőrfotelre, mely csodálkozva és szégyenkezve áll itten, a
mosdótálra, a bádogkancsóra és a vizes törülközőre, mely a szoba közepén
hever. Vászonrongyok az asztalon, a feldöntött fogcsöppek mellett egy
gyűszű. Annyira megváltozott a szoba, hogy rá se ismernek reggel, de
minden rendetlenség ellenére is úgy találják, hogy így kényelmesebb.
Mikor a nap a júliusi lombok közt felbukkan, már indulnak a fogorvoshoz
fogat huzatni. Kilépnek a vad verőfénybe. A menyasszony arca kék. A
vőlegény arca zöld. Balszeme bedagadt, oly pirinyó, mint egy sündisznóé.
Meg se csókolták egymást, de házastársak, öreg férj és öreg feleség, pár
óra alatt. Cipelik magukkal a kis sózsákot is, melynek hasznos és
gyógyító hatását felismerték, ez kíséri első útjukra, mint valami, mely
a szenvedések éjszakáján született. Nincsenek többé egyedül. Egy vidéki
bérkocsi várakozik rájuk, két beteg gebével. Arra szállanak fel, rang
szerint.