Erre a mennyasszony sértődötten ül le a díványra, szárítja könnyeit, az
első könnyeit. De a vőlegény is sír. Potyognak a könnyei a fájdalomtól.
Félnégy felé eszébe jut, meg kellene próbálni a meleget, sót melegített
a konyhában, ahol már a hajnali fánkot sütik a vendégeknek.
Tűt, cérnát, ollót hoz a menyasszony. Varrja a lámpa alatt a kis
zsákocskát, melybe a meleg sót teszik. Elharapja a cérnát, öltöget, mint
az asszonyok, akik pólyát varrnak.