Sokáig habozott önmagában. Gondolkozott… gondolkozott…

Végre odahajolt és megcsókolá sorba az öt betűt… épen, mint ama másik

ifju…

Azzal lovára veté magát. Eltévedt lovásza, ki urát nem találta, már

nyugtalanul kürtölt a vadaskert szélében, azt nemsokára utolérte s

félóra mulva Kárpáthy János udvarán voltak, ki sietve hivatá Rudolfot

még ez éjjel.

Egy magyar nábob (2. rész) · 第 33 / 42 题