Már mindenütt kezdődik az aratás.
A buza megsárgult szára fénylik a napon. Mennyi sok buza. Milyen magas.
Milyen sürü. A táblák mint valami mesebeli szegletes sárga tengerek.
Arany Balatonok. A buzavirágszin égbolt köröskörül nyájasan borul az
áldás felett, fehér selyem fellegecskék mosolyognak belőle. A föld népe
kisereglett az életért. Piros rokolyák, kék rokolyák, fehér ingváll,
sárga keszkenő szóródik, tarkázik a sárga buza közt, mint sétáló,
bujkáló virágok. Gyenge apró legények patyolat gatyaszéle fehérlik emide
is, amoda is. Meghajlott hátu öreg emberek mozognak, igyekeznek a
fiatalok közt. Meghajolva hajolnak, mintha a tegnapi napot keresnék.
Vagy mintha a föld alá akarnának látni. Kasza fényessége villan,
csendülés, pendülés hallik.
Fehér ökrök álldogálnak a szekér előtt a mezőn a meleg napon. Madár
csicsereg a föld meg az ég közt. Meg szép nóta száll édes-kedves
egyforma hangon, mintha láthatatlan tarka madár szállana, szálldogálna.
A fekete gőzös elgörög, elfüstöl messzire a tájékon és a leányok,
asszonyok felemelik meztelen karjukat, könyökben behajlitják és
alsókarjukat homlokukra teszik, ugy nézik a gőzöst és integetnek utána.
Ó, ha látnátok most ezt a földet, akik nem láthatjátok, mert messzire
vagytok tőle. Akik a Száva másik partját vigyázzátok, akik Galicia égett
földjét nézitek, akik Oroszország pusztáján bámészkodtok, magyar földnek
elbocsájtott gyermekei, idegenben harcoló fiai. Ha látnátok ezt az
áldott nyarat itthon. Megáldotta az isten a haza földjét. Milyen szép,
milyen szépséges. Gyönyörü, gyönyörüséges. Biztosan látjátok sokszor
álmotokban. Olyan szép, mint álmotok.
A buzavetést virág szegi be. Az árok is mind végig van virággal. A mezőn
száradnak a jószagu szőke szénaboglyák. Hogy illatoznak. A falusi
kisasszonyok most kapják meg a szénalázt.
A hamvasszőke rozs érik, nő a kasza alá. A tengeri kétfelé veti már
vékony törékeny zöld karjait. A gazdag lucerna alig várja a kaszát, hogy
megint nőhessen. Virágzik már a sürü szőlő zöld virága, zöld virágjának
érzik csudálatos szaga, amilyen csudálatos szag nincs több a földön. Az
eperfák potyogtatják a kövér fekete epret. A cseresnyefának minden ágán
végig ragyog a nagy piros cseresnye. A meggyfa alig birja a rengeteg
sötét meggyet. A szilvafa ágán rajta ülnek már pici zöld porontyai.
A szagos diófa sötét terebélye telisdedteli zöld dióval. Olyan nagyok,
mint egy-egy alma. A tök sárga virágja felragyog a földből a nap
sütésében. Minden érik, zöldül, nő, virágzik. Ó milyen bőséges minden,
milyen szép minden, milyen boldog minden. A kiskertekben a ház meg a
kerités közt csuda nagy piros rózsák, fehér rózsák. Szelid szép mályva.
A bazsarózsa olyan nagy, hogy a fél kalapotokat eltakarná, ha a kalap
volna a fejeteken, jó magyar katonák. A tulipán olyan, mint a veres
láng, mint az égő tüz, mint a szerelem.