Egy kicsi papirszipkát vettem a trafikban, hogy vegyek valamit, ha már a
szegény őnagyságát felzavartam a szinházi hetilap olvasásából.
(Cigaretta nincs.) Olyan fehér papirszipkát, amilyen a pult üvege alatt
van a skatulyában. Letettem a krajcárt a pultra, kérem azt a szipkát.
– Hat fillér.
Az a szipka egy krajcár volt ezelőtt. Most három krajcárt kellett adni
érte. De nem panaszképpen hozom ezt föl, csak eszembe jutott, hogy egy
krajcárért már semmit se adnak. Egy skatulya gyufának az ára három
krajcár. A legkisebb szál gyertyának az ára nyolc-tiz krajcár. Mi
mindent lehetett egy krajcárért kapni. Skatulya subickot. Nádpálcát.
Irkát. (Most tiz fillér az iskolás gyermek irkája.) Plajbászt, pennát,
két szál palavesszőt. Levélpapirost. Cigarettet, abból is némelyikből
kettőt egy krajcárért. Pipát. Piros cseréppipát vehetett a juhászgyerek
egy krajcárért. Ujságot adtak egy krajcárért. Mindenféle füszert mértek
egy krajcárért, kockacukrot, paprikát, borsot, fahajat, gyömbért, sót,
ami mind ki volt mérve a falusi vegyeskereskedésben ügyes kis
stanicliben s ha kinyilt a csengős ajtó, kijött a szobából a boltos és
adott egy krajcárért ami kellett és még a pultra állott az árut levenni
vagy a létrára mászott miatta s még köszönt is azért a krajcárért a
kuncsaftnak, egész kis dalszöveget adott elő kellemetesen: Egyér
gyömbért igenis tessék marad egy köszönöm alázatos szolgája isten áldja
meg lelkem legyen szerencsém máskor is.
Meg mindenféle házhoz való dolgokat adtak egy krajcárért, meszet, sárga
földet, bécsi kormot, tüt, spárgát, galandot, gombot, fát, krumplit és
nem tudom még mit. Tudnék tán pontosan felsorolni mindent, ha jobban
idefigyelnék, de soha sincs ott a fejem ahol kell, mindig másra
gondolok, arra, amit nem illik szóba hozni, arra, hogy háboru van
Európában fényes nappal. És osztán mennyiféle csemegét lehetett egy
krajcárért venni, mennyi kis örömöt adtak, mennyi kis édességet a
szegények életének egy krajcárért. Diót, magyorót, datolyát, fügét, azt
mind lehetett egy krajcárért kapni, annyit amennyit. Meg cukrot, de
mennyi minden fajta cukrot élvezhetett a gyerek, ha egy krajcárt kapott.
Mint egy valódi francia világfi a lét örömeiben, oly szabadon és
szeszélyesen válogathatott a szegény gyerek a krumplicukor, hosszucukor,
törökméz, fodormenta, szélcukor, pasztillák, selyemcukrok szineiben és
formáiban és izeiben. Meg csigát kapott egy krajcárért, meg levonós
képet, meg öt márványgolyót, ha avval akart szórakozni. Ma mindennek a
portékának más ára van. Egy krajcárért semmi sincs. Papiros sincs egy
krajcárért, a legközönségesebb irópapirosból is két krajcár egy iv. Jó
is lesz, ha abbahagyod már, szegény firkász.