A magyar király koronázása alkalmával néhány érdemes nemes urat Szent
István kardjának érintésével aranysarkantyus vitézzé avat. Ujabb időben
az aranysarkantyus vitézeket a miniszterelnök hozza javaslatba. A
rendvitézek külön lovagrendet nem képeznek, sem rendjeleik, sem
szabályaik nincsenek. Számuk igen különböző volt. III. Károlynál 6,
Mária Teréziánál 44, II. Lipótnál 33, V. Ferdinándnál 27, a legutóbbi
koronázásnál 23. Az aranysarkantyus vitézek hajdan a csizmán
aranysarkantyut viseltek, valamint a kalpagon a forgó alatt szintén kis
arany sarkantyut.
Ezt, amit eddig irtam, nem is irtam, hanem másoltam a Pallas-féle
lexikonból és ez uralkodói nevek és e hüs, rendes mondatok másolása
alatt szivemet, ha szabad megjegyeznem, unalom futotta el és abban a
régmult hangulatban éreztem egy kicsit magamat, mikor leckét magoltam
este két tenyeremmel szoritva két halántékomat. És emlékszem, hogy
olyankor sokszor nyugtalan lettem, felnéztem a könyvből és elbámultam
azon, hogy vajjon mi közöm nekem ahhoz, amit tanulok és aztán jól esett
sokáig a csendben nézni a lámpa mellől a fekete ablakot és hallgatni a
fakó kutyaugatást messziről és olyasmiket gondolni, hogy boldog
leszek-e? Milyen lesz a szerelem? Mi az élet célja?
Szóval megnéztem az aranysarkantyus vitézségre vonatkozó adatokat a
Pallas-lexikonban. Mert most a szeretet ünnepén és már a mult héten is
annyi mindent láttam az ujságokban az aranysarkantyusságról és annyit
hallottam mindenfelé diskurálni róla. Mint a jelenkorban lábatlankodó
krónikás, kötelességnek gondoltam, hogy legalább annyira kimüveljem
magamat az aranysarkantyu felől, amennyire a lexikon engedi, mert bizony
az elnevezésnél egyebet nem tudtam eddig erről a ragyogó foglalkozásról,
a világra jönni pedig teljesen tájékozatlanul jöttem, ösztöne s sejtelme
nélkül annak, hogy aranysarkantyus vitézek vannak.
A Pallas-lexikonban annyit találtam, amennyit fentebb lemásolni
szorgalmas voltam. Aztán kiváncsiságból fellapoztam a Révai-féle
lexikont is, hát abban hogy mint van. A Révai-félében is körülbelül
annyit találtam azonos vagy hasonló szavakkal. Olyan szépen egyetért a
kétféle lexikon az aranysarkantyu kérdésében és bizonyára egyéb
dolgokban is és amellett félek, hogy ellenségei egymásnak. Igaz: a
Révaiban csak annyival van több, hogy az aranysarkantyus vitézeket
azelőtt az ország nádora hozta javaslatba.
Nos, valamit már mégis tudok az aranysarkantyus vitézségről és egy
kicsit miveltebb füllel hallgathatom, hogy a polgárságnak mennyire fáj
ez az aranysérelem és hogy a grófok, akiket kijelöltek, mennyire tüntek
ki a háboruban és mennyire nem és hogy az aranysarkantyus vitézség
alapjában véve nincs is harci erényekhez kötve és hogy, de kérem, ha már
háboru van… és hogy miért kell ebben is a munkapártnak diadalmaskodni és
minden.
És minden ugy lesz, ahogy már elintézték, egy-két nap van még az
aranysarkantyu kérdésének izgatott pengetésére, ma már bevonul az udvar
Pestbudára függő zászlók alatt és lobogózott cimerek és pajzsocskák
között, amelyek a falakon összeáztak és fáradtak lettek, mint a sziv
álmai, mire teljesednének. A koronázás után elcsöndesül az
aranysarkantyu, de majd akad rögtön más ilyen izgatottság, ami
bekapcsolja magába kortársaink elméjét és idegeit és megint másról lesz
divat beszélni, nem arról, hogy a harctereken életveszélyben vannak az
emberek.