A bazárban kipakolták már a babákat. Jön a karácsony, a szeretet ünnepe
s a gyerekek szeretik a babákat. A babák is biztos szeretik a
gyerekeket, sőt a felnőttek is kedvelik ugylátszik, hisz olyan hü
mosollyal néznek kifelé a járdán jövőkre-menőkre, mindenkire ugyanazzal
a rózsa örömmel orcáikon és üde bámulattal ragyogó tág szemükben. Könnyü
nekik, mert ők nem élnek, csak jelen vannak ünnepélyesen a világon és az
ugynevezett lélek helyett vatta van bennök. Teli s teli velük a kirakat,
ott állanak százan egymás mellett és felett, viaszkacsóikat kissé előre
tartva, mintha járni vágynának, vagy mintha rögtön emelnék ütemre, mint
Olympia az operában.
A bazárban pedig a nagy pulton egy egész babavilág van kirakva. Állatok
és emberbabák. Porcellánbabák, posztóbabák, szőrméből és bőrméből
csinált babák, bádogból és kaucsukból való babák, mint rendesen. A
szövetből és gyapjuból alkotott állatfigurák olyanok, mint amilyeneknek
a természet is előállitja őket, olyan medvék, elefántok, oroszlánok,
lovak, csacsik és majmok és bárányok. Az emberbabák divatja el van
változva, mint el van változva a világ is. A kicsi cukrászok, szakácsok,
postásfiuk, vadászok, turisták, footballra öltöztetett babák és bohócok
nem igen szerepelnek a pulton. Egy-két paprikajancsi akad a régi
világból, piros pantallóban, vagy kockás bugyogóban feküsznek hanyatt, a
képük sápadt és két karjuk mintha megfagyott volna, mereven tartja a
cintányért, mintha ámulatukban elfelejtenék összezenditeni és pupos
mellük ugy néz ki, mintha megdagadt és eltorzult szivük tolakodna
kifele.
Jobbadán katonát ábrázol a többi baba, már aki a himnemhez tartozik.
Magyar és osztrák katonából, német katonából és törökből áll ez a
hadsereg a pulton. Vagyis fekszik, nem áll. Feküsznek egymás mellett
boldog néma szövetségben, pufók viasz arcukkal, csak a törököknek van
piros máz a képök közepén, mintha ők volnának a legegészségesebbek.
Mindnek a lábán egy kicsi cédula fityeg, azon van az ára. Ezek a katonák
itt nagyon olcsók. Egy korona, egy korona ötven. Hindenburg, igaz, ő két
korona ötven. Egy egész csomó Hindenburg hever a katonák közt, mint
valami külön alakulat a babahadban. Nagybajuszu Hindenburg, sarkigérő
szürke köpenyegben. Ugy hasonlit mind a Hindenburg egymáshoz, mint a
közkatona babák egymáshoz, a német a németekhez, a magyar-osztrák a
magyar-osztrákokhoz, a török a törökökhöz, ahogy a gyárban egy mintára
gyurták őket, minden személyválogatás nélkül.
A női nemhez tartozó babák jobbadán olyanok, mint máskor, tündéries
gyermekruhába vagy álmodott kosztümbe vannak varrva. Azok a
karakter-babák, akik tavaly előtt, meg még tavaly is ápolónőknek voltak
öltöztetve, az idén kikoptak a forgalomból, amennyire megállapitható
volt abban a bazárban, amelyikből békés tudósitásom ered. Inkább sok
kicsi gazdasszonyt látni. Két korona, kettő ötven, három korona az áruk.
De ez itten a szerényebb nagyközönségnek való bazár, a belvárosban,
fényesebb boltokban bizonyára mindenféle pazar babákat is látni, a
legszebb változatokban és divatokban, amelyek tiz, husz forintba jönnek,
lehet, hogy százforintos baba is van.