Ezt kiáltották az urak a kávéházban. Szivaros! – és erre előjött egy
lapos faládával egy tizenkét éves kis öreg ember komoly fekete zakkóban
vagy smokingban, lapos fekete masnival a gallérja alatt és feltünően
nagy cipőben, amelyre rendesen igen bő pantalló borult. Itt-ott egy
hetven esztendős szivaros gyerek jött a ládával, fehérfejü, összement
öreg bácsi, ki már régen elmult pincér és főpincér és ruhatáros és
telefonos és mindenből kifáradva végezte ott, ahol a pálya kezdődik a
kávéházban: a szivarosládánál. Vagy nem jött elő senki a hivásra s akkor
a vendég megint elkiáltotta: Szivaros! Szivaros! A főpincér átvette a
kiáltást és ő is belekürtölt a villanyfényes ködbe: Sziaross! Hol jár az
a kölyök! A szivarosgyerek végre közeledett a vendég irányába s a
főpincér hamar adott neki egy kis taslit buzditásul, vagy elborzolta a
frizuráját egy legyintéssel, vagy csak a hátába nyomott a tenyerével,
hogy siessen már a nagyságos urhoz.
A szivarosgyerek ládája teli volt szivarral meg cigarettel. Regalia
Media, Trabucco, Tisza, Regalitas Britannica s Virginia voltak a ládában
mint szivarok, a cigaretteket az aranybetüs és aranycsillagos Princesas
képviselte, mig a világbéke utolsó éveiben a magyar trafik többi
büszkesége is be nem köszönt a ládába: Amneris, Giubek, Dames, Coronas,
Khedive s más dohányfantáziák. Ugyanerre a históriai időpontra esik
körülbelül az államnak az a reformja, mely a Princesast arany
csillagától megfosztotta s fekete betükkel látta el az arany betük
helyett. Mind a két formájában millió meg millió Princesas, ment füstbe
a budapesti márványpagodákban és a füstben mennyi, de mennyi óra s
mennyi élet és mennyi élhetetlenség.
Azonkivül szivarszipkák táboroztak a szivarosgyerek ládájában, amelyekbe
a szivarosgyerek bele szokott volt nézni, mielőtt átadta s igy
kacsintott a nagyságos urra. Meg még bélyeg is volt a szivarosládában és
anzikszkártya is az unatkozók, ügyesbajosok és bohók számára, kik hitel-
és szivügyleteiket a kávéházban szokták lebonyolitani. Ebből a
portékából, vagyis a forgalmazott összegnek reá eső percentjéből és a
vendégektől nyert borravalóból jött össze a szivarosgyerek jövedelme.
A borravalót, mint jövedelmük tetemesebb részét, a szivarosgyerekek
minden eszközzel igyekeztek gyarapitani. Tréfálkoztak a nagyságos
urakkal, lóversenytippeket adtak, vicceket adtak le, közel engedték
férkőzni egyéniségükhöz a vendégeket, állottak az asztalnál és lelkesen
mulattak a társaság vidám beszélgetésén, amennyiben el nem zavarták őket
az asztaltól. A borravaló biztositására az egész szektának megvolt az a
fogása, hogy ha vissza kellett adniok, a visszaadandó pénzben tiz
fillért mindig krajcárokban adtak.
A vendég könnyedén odatolt a szivarosgyereknek három krajcárt, vagy akár
kettőt is. Sok kicsi sokra megy. A szivarosgyerekek személyiség a
társadalomban, öncél, egzisztencia. Nem ritkán, vagyis nagyon sokszor
egy familiának a létalapja volt az, amit a szivarosgyerek
hajnalról-hajnalra hazahozott. Némelyik szivarosgyereknek, akárcsak
némelyik felnőtt családfentartónak, bizony nem a kötelesség volt az
uralkodó szenvedélye. Voltak könnyelmü, lump társaságaik nekik, amelyek
hajnalban a köruton tekeregtek cigarettázva s fütyörészve, tört
plasztronjaikkal mint valami liliputi gigerlik és a hajnali
utókávéházakban egy-egy nagy sarokasztalt körülültek és hallgatták a
cigányt vagy billiárdoztak vagy a kicsi sportlapok fölött dugták össze
vizes kefével vasalt fejüket és plajbásszal jelezgették
különvéleményüket a sportlapon.
A láda, melyet a hónuk alatt hordoztak, vagy a nyakukban viseltek
szijjon, most a mult homályos raktárába kerül, annyi minden holmival,
ami városunk, korunk, világunk volt. A szivarosládát Isten áldja, de mi
lesz vajjon a szivarosgyerekkel? A szivarosgyerekek élőlények és nekik
is élni kell tovább is, azaz megélni, ami legfőbb és immár egyetlen
ambiciója mindenféle egyéniségnek a világon. Micsoda pályára fordultak a
szivarosgyerekek? Isten veletek. Vagy ott maradtok a kávéházban, egy nap
alatt felnőttetek pincéreknek? Akkor bocsánat, hogy tegeztem magukat.