Emlékszem a doktor bácsira, aki ha szivarral, cigarettával kinálták,
sohase vette el. Azt mondta, hogy a cigarettát, szivart pénzért
vásárolják és ha elfogadná, az annyi lenne, mintha pénzt fogadna el. Ezt
még akkor megmondta, mikor abban a városban megtelepedett és
beiratkozott az uri kaszinóba és ott valaki először meg találta kinálni.
Akkor még doktor ur volt a doktor bácsi. Mikor az urak a kaszinóban
megismerkedtek a doktor ur elvével, sportot üztek belőle, hogy kinálják.
Bement a doktor ur ebéd után a kaszinóba ujságot olvasni. Jött az ülnök
ur, leült az ülnök ur, kinyitotta a tárcáját, nyujtotta ártatlanul a
doktor ur felé:
– Egy szép portorikót, doktor ur.
– Köszönöm, nem kérek.
– Vegyen már ki egyet. Ilyen szép portorikót még nem látott.
– Tegye el, nem szeretem.
– Vegye már el, kedves doktor ur, ne sértse meg az embert. Ezt a
gyönyörü pettyeset, ni!
– Süsse meg, van nekem otthon is!
Jött a gyógyszerész ur, leült, vette kifelé a dóznit.
– Nem gyujt rá, doktor ur?
– Köszönöm, nem kérek.
– Finom princezász. Váradról hozom a nagytrafikból.
– Tegye el, nem szeretem.
– Ne izéljen már, doktor ur, egy princezászt csak elvesz éntőlem?
– Süsse meg, van nekem otthon is!
Jött mindenki, kinálta mindenki. A doktor ur ki nem jött a flegmából.
Csak a harmadik kinálásra emelte fel a hangját meg a fejét mérgesen,
mikor azt mondta: Süsse meg, van nekem otthon is!
Igy ment el tiz esztendő és megint tiz esztendő, nem tudom annyi
esztendő, mig a doktor urból doktor bácsi lett és fekete bajusza fehér
lett és fehér bajusza sárga lett azoknak a cigarettáknak meg szivaroknak
a dohányától, amelyeket kivétel nélkül, mindig a maga tárcájából szivott
egy hosszu-hosszu vidéki orvosi gyakorlat alatt. A városban nem
változott az élet s az elvek és a szokások generációkon át vonultak.
Csak akkor már igy mondták a kaszinóban:
– Doktor bácsi. Remek británikám van.
– Köszönöm, nem kérek.
– Ejnye no, vegyen el már egyszer egy szivart.
– Tegye el, nem szeretem.
– Ilyen régi, jó cimborától, doktor bácsi…
– Süsse meg, van nekem otthon is – mérgeskedett a doktor bácsi, mint
régen és visszavonult pápaszemes ősz fejével az Egyetértés fehér
spanyolfala mögé. Azóta az Egyetértés is megszünt és a doktor bácsi
körül a régi világ, minden. Ha itt lenne és látná az ő elveivel, hogy
meg se kérdjük egymást, mikor találkozunk: hogy vagy, csak egymás
keblére bágyadunk:
– Kérlek, egy cigarettát…