József, egy politikai emissárius, emlékét őrzi, a ki 1853-ban
Sepsi-Szent-Györgyön kivégeztetett. Az 1851–52-ik években Mack,
honvéd tüzér-ezredes és Gál Sándor, honvéd tábornok,
Kossuthtól megbizattak, hogy a székelység között szitsák a
forradalmi szellemet s egy kitörendő felkelés idejére
guerilla-csapatokat szervezzenek. Mack Bukarestben tartózkodott, Gál
Sándor Konstantinápolyban. Váradi Gálnak volt emissáriusa, s
Moldván keresztül Erdélybe jövén, ott utasitásához hiven
közölte tervét néhány emberrel s ezek közremüködésével
megkezdte alakitani az első guerilla-csapatot. Azonban, úgy látszik,
Váradi nem igen volt alkalmas e küldetésre, mert rendkivül
közlékeny, optimista s a nők irányában olvadékony férfiu volt.
Kilétét, küldetését, czélját csakhamar felfedezte a hatóság
és elfogatta. Lásd bővebben Deák Farkas (_Fogságom története_)
és Veres Sándor (_A magyar emigratio keleten_ I. köt, 253. l.)
Egyébiránt a nép Váradira nem egészen uj nótát költött, hanem
a régieket alkalmazta reá. Lásd változatait Pap Gyulánál (19.)
_Gyüjteményünk_ I. köt. (218. l.)
56. =Pál Mariska=. Tárgya rokon a _Gyüjteményünk_ I. kötetében
közlött _Bereg Nánni_ czimü balladával (I. köt. 222. l.)
57–58. =Virág János=. Változatát lásd Krizánál (51–52. l.)
59. =Sólyom Eszti=. Ujabb keletü, s irodalmi befolyás nyomait hordja
magán.
60. =Szőcs Máris=. Változatai Erdélyinél I. köt. (378. l.),
Szininél (74. l.), _Gyüjteményünk_ I. köt. (212. l.).
61. =Teleki Évi=. Ez is ujabban keletkezett és irodalmi befolyás
alatt.
62. =Kapitányné leszek=. Változatai Bartalusnál I. k. (21. l.)
Székely Sándor _Szerelmi népdalok_ gyüjteménye (42. l.).
63–66. =Áron Mari, Molnár Gyuri, Pénzes Máté, Sajgó Sándor
nótája=. Mind szerencsétlenek búcsuztatói. Lásd 21–22. számhoz
irt jegyzetünket.
67. =Szőke Mihály=. Irodalmi befolyás alatt ujabban keletkezett.
68–69. =Sorozáskor=. Lásd a következő rokontárgyu
költeményeket: _Gyüjteményünk_ I. köt. (215, 292. l.), II. köt.
(41–42. l.).
70. =Ének ősapánk és anyánkról=. Változata Krizánál (265. l.),
_Gyüjteményünk_ II. kötetében (16. l.). Mester vagy deák irhatta
s inkább csak az olvasni tudó nép dalolja.
71. =Homlodi Zsuzsánna=. Változatai _Gyüjteményünk_ I. köt.
(162–172.), II. köt. (3. l.). Lásd e változatokhoz irt
jegyzetünket _Gyüjteményünk_ I. köt. (559. l.). Greguss a
balládáról irt könyvében (113. l.) azt jegyzi meg e balladáról:
»Ez a ballada csupa izgatottság, csupa mozgalom, csupa sebes
fordulat, csupa beszélgetés. Az egészben egy szónyi elbeszélés
nincs, az egész mű párbeszédek lánczolata. Tizenkét tagu soraiban
rim csak elvétve fordul elő; nyelve a legegyszerübb, s oly
hathatós, oly zengzetes. Nem ismerek balladát, mely
szóismétlésekben, alliteratiókban és parellismusokban oly gazdag
volna, mint _Homlodi Zsuzsanna_; harminczhat soru között csak
egyetlen egy van, melyben sem szóismétlést, sem alliteratiót nem
találunk (a 30-ik). Hogy az ismétlések mennyire fokozzák a nyelv
páthoszát s egyszersmind a vers dalolhatóságát, kevés ballada
bizonyitja oly fényesen, mint _Homlodi Zsuzsánna_. Midőn olvassuk,
mintegy magától dallá légesedik s úgy zeng be a lelkünkbe.«
DALOK.
I. SZERELMI DALOK.
1. Változata Erdélyinél III. köt. (66. l.)
2. Változata Erdélyinél I. köt. (362. l.)
4. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (69. l.)
6. Változata Krizánál (10. l.). Erdélyinél III. köt. (1. l.)
8. Az első versszak Változata _Gyüjteményünk_ II. k. (69. l.) III.
(118. l.)
9. A második versszak különböző változatban többször előfordul
mind Krizánál, mind Erdélyinél.
10. A második versszak változata Krizánál (75. l.)
11. A harmadik és ötödik versszak megvan Krizánál (208. 174. l.) a
hetedik Krizánál (156. l.) és Erdélyinél I. köt. (99. l.)
14. Változata Erdélyinél II. köt. (287. l.).
15. Változatai Krizánál (18. l.). Első és második versszaka
Erdélyinél I. k. (12. l.)
23. Első versszaka majdnem azonos _Gyüjteményünk_ II. köt. (120.
l.) egyik dalának utolsó versszakával. Ott igy áll:
Az a virág, a kit adtál,
El se’ hervadt, már elhagytál,
Majd terem virág a réten,
Lesz szeretőm még e héten.
A második versszak változatát lásd ugyancsak ott (116. l.).
25. Változata Krizánál (209. l.)
28. Utolsó két sora megvan némi különbséggel _Gyüjteményünk_
II. köt. (70. l.) ott igy hangzik:
Bár tudnálak, bár tudnálak feledni,
Rajtad kivül mást is tudnék szetetni!
31. A második versszak változatát lásd Erdélyinél I. köt. (19.
l.) ott igy van:
Nem t’om mit irjak rózsámnak,
Legkedvesebb violámnak,
Reszket kezem, alig irok,
Ha nem látom, azért sírok.
Az első versszak változatai Krizánál (147. l.).
37. Változatai Krizánál (218. l.), _Gyüjteményünk_ I. köt. (255.
l.). A különbség az, hogy ott az átok a leány szájába van adva.
Továbbá _Gyüjteményünk_ e III. köt. (81. l.).
40. Változatai Székely Sándornál (_Szerelmi népdalok._ Kiadja
Aigner Lajos. Pest, 1876. 12. l.), Krizánál (65. l.). Ott igy áll:
Oda ki a csöngörbe’,[54]
Róza terem a fübe’,
Jere, rózsám, szedjük le,
Tödd a szotyram végibe,
Vidd a város végire.
Add oda egy legénynek,
Estány nevezetünek.
Ha kérdi, hogy ki küldte,
Mondd, hogy Panna tisztölte.
44. Az első versszak változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (202. l.)
46. Az első versszak _Gyüjteményünk_ II. köt. (208. l.). Második
versszak változata ugyanott (126. l.). Ugyancsak az első versszaknak
nagyon eltérő változata Mátray Gábornál: _Magyar népdalok
egyetemes gyüjteménye._ Pest, 1858. II. köt. 1. füz. 30. sz. alatt.
52. Változatai Szini Károlynál (61. l.) _Gyüjteményünk_ II. köt.
(72. l.).
52. Változatai Erdélyinél I. köt. (448. l.), Székely Sándornál
(53. l.), Krizánál több helyen.
63. Némikép rokon Krizánál a 262-ik (117. l.) és Erdélyinél II.
köt. 527. dallal (318. l.).
64, 66, 83, 127. Változatai Krizánál (194, 222. l.).
65. E négy sor belőle:
Ne várj rózsám, ne várj,
Nem mehetek mindenkor,
Van én nekem egy galambom,
Kihez menjek ilyenkor
meg van _Gyüjteményünk_ II. köt. 127. lapján.
72. A második versszak csekély eltéréssel Erdélyinél I. köt.
(104. l.).
79. Két sorának változata Krizánál (199. l.).
91. Változata Krizánál (223. l.).
100. Két első sora egyezik _Gyüjteményünk_ I. köt. 29-ik számu
szerelmi dalának hatodik és hetedik sorával.
101. A harmadik versszak változata Erdélyinél II. köt. (68. l.),
Székely Sándornál (61. l.), Krizánál (141. l.).
103. A két első sora Erdélyinél II. köt. (19. l.) ily
eltéréssel:
Kilencz hete mióta itt halászok,
Könnyeimtől egy csepp vizet sem látok.
105. A második versszak Krizánál (174. l.).
109. Változata Erdélyinél III. köt. (184. l.).
111. Változata Erdélyinél III. k. (11. l.), _Gyüjteményünk_ I.
köt. (270. l.).
112–113. Változata _Gyüjteményünkben_ II. köt. (200. l.).
114. A harmadik versszak változata Krizánál (63. l.).
115. A két első sor változata Krizánál (53. l.).
117. Az első versszak változata Krizánál a 262-ik számu dal
második versszakának (117. l.).
118. E két sora:
Ott is ott lesz, barna babám, megvenni,
Kész lesz értem száz aranyat letenni.
meg van _Gyüjteményünk_ II. köt. (150. l.). Bartalusnál II. k.
(13. l.)
119. Egy pár sora Krizánál (52. l.).
132. Néhány sora Erdélyinél I. köt. (221. l.).
139. Változata Gyüjteményünk II. köt. (203. l.).
142. Az első versszak változata _Gyűjteményünk_ I. köt. (259.
l.).
146. Változata _Gyüjteményünk_ I. köt. (339. l.).
147. Változata Erdélyinél II. köt. (28. l.).
149. Változata Mátraynál I. köt. 2. füzet (97. l.).
151. Az első versszak azonos _Gyüjteményünk_ II. köt. 42. számu
dalának harmadik versszakával (89. l.).
152. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (72. l.).
2. HAZAFIÚI ÉS KATONADALOK.
5. A második versszaka Székély Sándornál (30. l.).
6. Utolsó versszak megvan _Gyüjteményünk_ II. köt. (183 l.), az
első és második versszak pedig Krizánál (243. l.).
8. Az első versszak Pap Gyulánál (_Palócz költemények.
Sárospatak._ 1861. 29. l.).
11. A második versszak megvan Krízánál (204. l.).
13. Utolsó hat sora változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (189. l.).
14–15. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (188–89. l.).
Bartalusnál II. k. (69. l.)
18. Az első versszaka megvan _Gyüjteményünk_ II. köt. (173. l.).
21. Változata Krizánál (16. l.).
22. Változatai _Gyüjteményünk_ I. köt. (294. l.), Krizánál.
(204. l.).
26. A harmadik versszak megvan _Gyüjteményünk_ II. köt. (193. l.),
Mátraynál I. köt. 1. füzet (3. l.).
30. Töredéke Pap Gyulánál (30. l.).
33. Változata Krizánál (186. l.).
34. Változata Erdélyinél III. köt. (13. l.).
36–37. Változata _Gyüjteményünk_ I. köt. (293. l.), Erdélyinél
II. köt. (35. l.) egy pár sor.
38. Második versszakának változata Krizánál (237. l.).
41–42. Erdélyinél I. köt. (362. l.), _Gyüjteményünk_ II. köt.
(188. l.).
60. Néhány sorát lásd Krizánál (14. l.).
3. TRÉFÁS GÚNYDALOK.
3. Második versszakasza Erdélyinél III. köt. (184. l.).
6. Tévedésből került a kötetbe, teljesen azonos Krizánál a 184.
lapon olvasható darabbal.
7. Változata Erdélyinél III. köt. (102. l.).
8. Refrainje Krizánál (289. l.)
9. Változata Krizánál I. köt. (50. l.).
15. Változatai Krizánál (145. l.), Erdélyinél I. k. (259. l.).
16. Változatai Erdélyinél II. köt. (253. l.). _Gyüjteményünk_
II. köt. (46–47. l.), Krizánál (165. l.), Szininél (47. l.).
Bartalusnál II. k. (116. l.)
17. Változata Erdélyinél III. köt. (87. l.), Krizánál (241. l.).
28. Változatai Krizánál (150, 228 l.), _Gyüjteményünk_ II. köt.
(44–45. l.),
29. Változata Krizánál (23. l.).
32. Változata Erdélyinél I. köt. (262. l.).
35. Változata Krizánál (187. l.). Pintér Sándornál
(_Palóczokról_ Buda-Pest 1880. 58. l.)
36. Változata Krizánál (23. l.).
39. Változata Erdélyinél I. k. (247. l.). Félnépi eredetü
4. VEGYES DALOK.
2. Változata Erdélyinél III. köt. (37. l.).
3. Nem népi eredetü.
4. Ugy látszik, hogy e szép költeményt egy öreg s talán
irástudó földmives költhette. Itt-ott egy-egy sort részint
népdalokból, részint vallásos énekekből vett át.
5. Változatai Erdélyinél III. köt. (111. l.), Krizánál (60. l.).
Úgy látszik, hogy e költeményt régibb népdalokból szerkesztette
össze valaki, a mint maga mondja 1841-ben. Némi változata
Bartalusnál II. k. (46. l.) régiebbnek látszik.
7. Változata _Gyűjteményünkben_ II. köt. (220. l.).
10. Változatai Erdélyinél I. köt. (184. 342. l.), Krizánál (67.
l.), Szininél (57. l.).
15. Változata Pap Gyulánál (28. l.).
5. TÁNCZSZÓK.
1. Változata Krizánál (335. l.).
7. Változata Krizánál (325. l.).
10. Nyomdahiba: _ucscség én_, olv. _ucscsegén_.
16. Változata _Gyüjteményünkben_ I. köt. (320. l.).
48. Változata Krizánál (329. l.).
6. GYERMEK ÉS JÁTÉKDALOK.
1. Változatai _Gyüjteményünkben_ I. köt. (346. l.), II. köt.
(310. l.).
2. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (295. l.).
3. Változatai Erdélyinél I. köt. (405. l.), Krizánál (132. l.),
_Gyüjteményünkben_ II. köt. (309. l.).
7. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (285. l.).
9. Változata _Gyüjteményünk_ II. köt. (301. l.)
12. Változata _Gyüjteményünk_ I. köt. (345. l.).
7. LAKADALMI VERSEK, RIGMUSOK, KÖSZÖNTŐK.
Az itt közlött lakadalmi versek, bár némely részben ismeretesek,
de egészben véve elütnek a más gyüjteményekben közlöttektől.
Vesd össze az Erdélyiéivel I. köt. (113–143. l.), E versek
nagyrészt régi iskolamesterek’ művei, a kik a rég népszokás
komoly és tréfás mozzanatait versekbe foglalták, mely nemzedékről
nemzedékre száll, de toldást és változatot nyer néha magától a
néptől is.
Egy karácsonyi mysteriumot is e rovat alatt közlünk, mint társtalan
darabot. Leginkább hasonlit a csikszéki mysteriumhoz, melyet
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (109–127. l.) jelent meg. Ebben is
a huszár mondja a prológot, csakhogy itt hiányzik József és Mária
föllépte, mely amazt oly érdekessé teszi; itt is a pásztorok
oláhok, mert a székelyek örömest tartanak oláh pásztorokat, vagy
adnak bérbe legelőt nekik, csakhogy itt nem hallunk székely-oláh
párbeszédet, s legfeljebb egy-egy szó árulja el a pásztorok
oláhságát, mint fortátok, fortátyék = pajtások; ebben is, mint
amabban, az öreg pásztor gyürüjét ajánlja fel a kis Jézusnak
stb. Lásd bővebben a mysteriumokról irt jegyzetünket
_Gyüjteményünk_ I. köt. (513–539. l.), A huszár kezdő szavai
feltünően hasonlitanak egy a középkorból reánk maradt
Mária-ének első és hetedik versszakához. Lásd _Régi magyar
költők tára_ (I. köt. 9. l.).
A rigmusokat és köszöntőket leginkább iskolás gyermekek
szavalgatják. Sátoros ünnepeken vagy névnapokon házról házra
járnak s a megtisztelt gazdák kalácscsal, bélessel vagy egy pár
krajczárral jutalmazzák őket. Némely ünnepi rigmus, melyekben a
vallásos szellem túlnyomó, régibb eredetet mutat, de az itt
közlöttek ujabbaknak látszanak s alkalmasint mesterek és diákok
művei.
8. HALOTTI ÉNEKEK, TALÁLÓS MESÉK, KÖZMONDÁSOK ÉS SAJÁTSÁGOS
SZÓLÁSMÓDOK.
E rovatokról kevés mondani valónk van. Az itt közlött találós
mesék nagyrészt ismeretlenek s az ismeretesek uj formában vagy
változatban jelennek meg. Néhány halotti éneket is fölvettünk, a
melyeket a nép maga énekel a virrasztóban vagy a sirnál. A
felekezeti énekes könyvek reminiscentiái ezek, többé-kevésbbé
átalakitva. A mi a közmondásokat illeti, ideje volna a régibb
gyüjteményekből s azon számos adalékból, melyek különböző
folyóiratokban megjelentek, továbbá a régibb és ujabb irók
közmondásos helyeiből egy uj és teljes gyüjteményt szerkeszteni.
A sajátságos szólásmódokra nézve Krizát követtük, a ki
szintén vett fel ilyeseket gyüjteményébe. Mindenesetre
gazdagítják a magyar phraseologiát, s a stilistát és nyelvészt
egyaránt érdeklik.
9. MESÉK ÉS MONDÁK.
1. =Szerencsének szerencséje=. A mese első része: az uráért
magát feláldozó és kővé változó hű szolga története megvan
Grimm[55] _Der Treue Johannes_ czimü meséjében (I. köt. 6. sz.). A
második rész pedig, melyben a hős bizonyos kérdések megfejtése
végett egy oraculumszerű távoli titkos lényhez vándorol s út
közben is több rendbeli megfejteni való kérdést kap, számos
változatban ismeretes. Ily oraculumként szerepel Gaal egyik
meséjében (28. sz.) a pelikán király, Gaalnak egy másik
meséjében (17. sz. _A szerencsés óra_) az alvilág királya,
Mailáth János _Két testvér_ cz. meséjében (2. sz.) a griff
madár, Grimmnél 29. sz. a. (_Der Teufel mit den drei goldenen
Haaren_) az ördög, Rimaŭski tót meséi között (2. sz. a. _Utazás
a naphoz_ cz. a.) maga a nap. Az útközben fölszedett kérdések
meglehetősen rokon természetüek mind e változatokban. Egyébiránt
Grimm e mese anyagának még igen sok variansát idézi (III. köt. 57.
l.) Az általunk közlött változatban különösen figyelmet érdemel
az elnevezés: »Szerencsének szerencséje«, a minek azonban
magyarázatát adni nem tudjuk.
2. =A tejkut=. Változatai: A mese elejére nézve _Gyüjteményünk_
I. kötetében _Az aranyszakálú ember_; a további kalandokra nézve
a _Népdalok és Mondák_ II. köt. _A hamupipőke_ és a _Két
legkisebb királygyermek_, továbbá Gaalnál (18. sz.) a
_Hamupepejke_. Az egész mese szerkezetére hasonló és csak a
részletekben mutat eltéréseket Grimmnél a 136. sz. »_Der
Eisenhans_.«
3. =A táltos királyleány=. Magyarban nem ismerjük variansát.
Grimmnél megvan 12. sz. a. _Das Rüthsel_ czimmel.
6. =Mondjad hát széna=. Variansát kidolgozta Arany János »Jóka
ördöge« czim alatt. Rokontárgyú Krizánál a _Huszár és
szolgáló_ (19.) és a _Rest macska_ (11. sz.)
7. =Hamvas Gyurka=. Igen régi mesetárgy. Már Straparola
gyüjteményében (_Tredeci pīacevoli notti_; Velencze 1550.)
előfordul a _Varázsló inas_ czim alatt. Egy varázsló bűvésztől
inasa ellesi az ördöngős mesterséget s aztán hazatérve atyjához,
otthon lóvá változik és eladatja magát, épen úgy, mint Hamvas
Gyurka. A mester bosszút akar állani; üldözi a fiút. de ez végre
is, számos átalakulások után, ki fog rajta. Ugyanezen mese meg van
Gaalnál 48. sz. a. _Az irástudó fiu_ czimmel. Rokon részletek (a
varázslatos üldözés) fordulnak elő Arany László népmeséi közt
a _Ráado és Anyicska_, Grimmnél pedig 51. sz. a. _Fundevogel_ cz. a.
Még közelebbi a rokonság Grimm 68. sz. meséjében: _De Gaudeif un
sien Meester_ czim alatt.
8. =A bolondos legény=. Változata Merényi _Eredeti Népmeséi_ közt
(II. k.) _Bolond Jankó_ cz. a.; továbbá Haltrich szász
mesegyüjteményében. (61.)
9. =A szerencse és áldás=. Rövidebb változata Krizánál 12. sz.
a. és Haltrichnál. 41. sz. a.
10. =A zarándok és az isten angyala=. Magyar gyüjteményeinkben
eddig egészen ismeretlen. Különben ős régi, úgy látszik héber
eredetü erkölcsi monda, melynek számos változata ismeretes;
előfordul a zsidó vallásos hagyományok közt, megvan a koránban,
feldolgozta Voltaire is, s az óta elterjedt az európai népek
mesekörében.
Egy ősi zsidómondában, melyet több más elbeszéléssel együtt egy
vaticani kézirat őrzött meg (idézi dr. Zunz: _Die
gottesdienstlichen Vorträge der Juden_. Berlin, 1832. 130. lap.) Josua
ben Levi vándorolván Ilyés prófétával, ez utóbbi minden
vendégszeretetért és jótéteményért, a melyben részesülnek,
valami gonoszszal fizet, mig aztán földeriti tettének inditó okát.
A koránbeli változat szerint (XVIII. fejezet 64–81. vers.) Mózes
találkozik egy előtte ismeretlen bölcs prófétával, s kéri, hogy
vigye őt is magával, hogy bölcs tapasztalatain okulhasson. Miért
vinnélek – mond amaz – te úgy sem maradnál velem, mert nem
szivelhetnéd el tetteimet, melyeknek értelmét fel nem foghatod.
Mózes azonban igéri, hogy vele marad s tetteiben minden
kérdezősködés nélkül meg fog nyugodni. Elindulnak tehát együtt
s először is a tengerpartra érnek, a hol egy hajó horgonyoz. A
próféta fog egy fejszét, lyukat üt a hajón, elsülyeszti. Mózes
nem állhatja meg, hogy meg ne kérdezze, miért tette ezt; de a
próféta emlékezteti őt igéretére s nem ad felvilágositást.
Tovább vándorolva, egy fiúra akadnak, a ki szeliden játszogat. A
próféta ezt megöli s mikor Mózes kérdezi, miért ölte meg,
ismétlődik az előbbi jelenet. Végre egy városhoz érnek, de ott
őket igen rosszúl fogadják, szállást nem kapnak sehol, tovább
kell menniök. Észre veszik azonban, hogy a város fala kidülő
félben van. A próféta ezt csudaerővel föltámogatja és szilárdan
megerősiti. Miért tetted ezt – kérdé Mózes – hiszen e rossz
emberek nem érdemelnek jó tettet; ily munkáért szállást és nagy
jutalmat is követelhettél volna. Ekkor a próféta kijelenti, hogy el
kell válniok s tettei okát igy magyarázza meg. A hajó szegény
embereké s egy hatalmas zsarnok, a kinek hajókra van szüksége,
parancsot adott, hogy minden ép hajót foglaljanak le és vigyék el
számára; a sülyedt hajót azonban nem fogja elvitetni s tulajdonosai
később majd kijavitják. A fiú kegyes szülők gyermeke volt, de
maga istentelen és gonosz indulatú; még szüleire is kárhozatot
hozott volna; Isten azonban majd ad nekik méltóbb gyermeket. A
düledező fal tövében árva gyermekek vagyona van elrejtve; ha
kidőlt volna a fal, mások kezére került volna az elásott kincs;
igy azonban rejtve marad s az árvák, ha felnőnek, megtalálják.
Voltaire e mondának egy másik, a mienkhez hasonlóbb változatát
Zadig czimü keleti regényében dolgozta fel (XX. fejezet:
_L’ermite_) Zadighoz, vándorutja közben, egy angyal (Jesrad)
csatlakozik. Előbb egy gazdag pazar urhoz térnek be, a ki őket
dúsan megvendégeli, de velök szóba sem áll. Az angyal innen ellop
egy drága arany tálat. Aztán egy fösvényhez jutnak, a ki befogadja
ugyan, de igen rosszúl látja el őket. Az angyal az arany tálat
ennek ajándékozza. Harmadszor egy bölcs és szives gazdánál
hálnak meg. Reggel, távozáskor, az angyal felgyujtja a házat.
Azután egy özvegy vendégeli meg őket, a kinek egy szép és kedves
unokaöcscse van; ezt az angyal a folyóba taszitja. Tettei okát
aztán igy fejti meg: A pazar úr hadd legyen vigyázóbb vagyonára; a
fösvény hadd fogadja jobban az utasokat; a bölcs és szives gazda a
leégett ház romjai között kincsre fog találni; a megölt fiú egy
év alatt saját jó nénjét meggyilkolta volna.
Valószinüleg irodalmi uton, talán a szombatosok idejében, jutott ez
ősi zsidó mese a székelyek közé. Részletei azonban, nézetünk
szerint, elmésebbek, mint az eredeti monda.
11. =Többet tud az apjánál=. Rokon természetü tolvajcsinyek:
Gaálnál 24. sz. a. _Az akasztófára rendelt királyfi_, Merényinél
I. és IV. k. _Kilinkó és Tilinkó_, Grimmnél 192. sz. a. _Der
Meisterdieb_ cz. a. Azonban mindezekben egészen más csinytettek
fordulnak elő.
12. =A szép ember és a csalfa asszony=. Az _Ezeregyéjből_ került,
de tetemesen megromlott. Az _Ezeregyéj_nek legelső meséje szerint,
mely egyszersmind az egész nagy gyüjteménynek befoglaló keretéül
szolgál, Shahrian szultán hűségtörésen kapván nejét,
bátyjával együtt, a kit szintén ugyanazon fátum ért, elindulnak
bujdosni, hogy magoknál megcsalatottabb embert keressenek. Találnak
egy dzsint (óriást), a ki a feleségét üvegszekrényben hordja a
hátán, de ez mégis oly sokszor megcsalja, hogy már egész füzér
gyürüje van azon férfiaktól, a kikkel hütlenkedett. Shahrián
elszörnyűködve az asszonyi csalfaságon, hazatér, és elhatározza,
hogy ezentul minden este más leányt vesz magának, s hogy azt reggel
megöleti. Egy ideig meg is teszi, azonban a szép Sheherzade ezer egy
éjen tartja őt mesével, mig végre meggyőződvén e leány
állhatatosságáról, kegyetlen határozatától eláll.
Mesénk ennek kissé gyarló reminiscentiája.
13. =A fotosi ember polturája=. Változata Jókai Mór Adomái közt.
_A szegény ember és a zsiványok_ cz. a.; továbbá Arany László
Népmeséi közt _Dongó és Mohácsi_ cz. mesében.
14. =Krisztus-mondák=. Gyüjteményünk első kötetében sikerült
tiz Krisztus-mondát összegyüjtenünk; köztök néhány igen
szépet, olyanokat is, melyeknek ereteti magyar voltok egyátalán
kétségbe nem vonható, mert az egész monda teljesen magyar
szó-játékon épül. E sikernek annyival inkább örvendhetünk, mert
azelőtt a magyar népköltési gyűtjemények Krisztus-mondákat nem
közöltek s mert ennélfogva remélhettük, hogy mihelyt a gyüjtők
figyelme ezekre is föl van ébresztve, a gyüjtemény talán gyorsan
szaporodni fog. E reményt a jelen kötet Krisztus-mondái csak
részben váltják be. Számra sem sok, a mi összekerült s költői
értékre és eredetiségre sem állják ki a versenyt az első
kötetbeliekkel. Azonban a közlést bizonyára ezek is megérdemlik,
már azért is, hogy a gyüjtők e kevésbbé méltatott
népköltészeti termékekről ezentúl se feledkezzenek meg.
Az egyes mondákra kevés megjegyezni valónk van.
Az 1. számút v. ö. _Gyüjteményünk_ I. kötetében a XXIV. sz.
Krisztus-mondával, melyhez mind szerkezet, mind erkölcsi tanulság
tekintetében rokon.
A 2. sz. alig egyéb, mint egy részlete azon ó héber mondának,
melyről lásd fentebb a X. számú meséhez irott jegyzetet.
A 3. számúra nézve v. ö. _Gyüjteményünk_ I. köt. XXX. sz.
A 4. sz. már régebben közöltetett irodalmunkban, mint cseh
népmese, Waldau Alfréd német nyelvü gyüjteménye nyomán a
_Koszorú_ 1864. II. félévi 17-ik számában. Variánsunk az ott
közlött mondával egészen azonos. V. ö. ezen kivül
_Gyüjteményünk_ I. köt. XXXIV. számát, mely szintén rokon.
5. sz. Előfordul Wenzig nyugati szláv meséi között. A magyarban
még egy változatát hallottuk, de oly élczes fordulattal, a mi
magával az eredeti naiv mondával aligha egykorú. Péter t. i. egy
élczczel vágja ki magát a bajból s az övé marad az utolsó szó.
Mikor Krisztus a féllábon álldogáló ludakra reá rezzent s ezzel
akar Péterre piritani, ez teljes nyugalommal azt feleli neki:
hessentett volna a sült lúdra is, akkor bizonyosan az is kinyujtotta
volna a másik czombját.
15. =Helyi mondák=. Néhány helyi mondát is fölvettünk, leginkább
azért, hogy gyüjtőinket ezek gyüjtésére is ösztönözzük. A
Kriza Attila-Réka mondája úgy látszik könyvmonda vagy legalább is
ily szellemben keletkezett monda. Nagyon érdekes volna, ha
összegyüjtve birhatnók mindazon mondákat, melyek Attiláról,
nejéről és fiairól élnek a székely nép ajkán. Ez némi világot
vethetne az oly sokat vitatott hún monda kérdésére is. A Kriza
mondája, valamint az itt közlött többi helyi mondák is,
ugynevezett etymologiai mondák, melyeket nemcsak a középkori
barátok, hanem maga a nép is kedvelt. Ha költői tekintetben nem is
nagy becsüek, de mint a népetymologia adatai minden esetre
érdekesek.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: _Megétni_ = megétetni.]
[Footnote 2: Négy lábu rákon a nép varasbékát ért mint mérget.]
[Footnote 3: dészű = tüszű, tüsző.]
[Footnote 4: E helyett egy más változatban, _Barassó_ piaczán áll,
de ez helyesebb.]