k. 176. l. Mind a három változat a költői beszélyke felé hajlik,
a mennyiben a lyrai és drámai elemeken erőt vesz az epikai. De
egyszersmind példa arra is, hogy a népballada hogyan változik,
romlik s néhány sorban egész lényeges mozzanatok esnek ki belőle.
Első kötetünk változatában Biró Anna azért indul utnak, mert a
vándor hajdu-legények nem hajlandók izenetet vagy küldeményt vinni
tőle kedvesének, Hajdu Benedeknek. Továbbá midőn Benedek
találkozik a kedvesét megölt hajdukkal s reá ismer kedvese
holmijára s végre a kisebbik hajdu, a ki ártatlan, kivallja a
gyilkosságot, a két gyilkost előbb a törvény kezébe adja, s csak
azután vezetteti el magát a kisebbik hajduval kedvese sirjához, hol
megöli magát. Mindez hiányzik e két utóbbi változatban. Még más
csekélyebb eltéréseket is találunk bennök, melyek szintén inkább
rontják mint emelik a mű szépségét. Sőt egyes kifejezések is
megromolnak. Az első változat e sora:
Ág nem érintette, szél nem fuvintotta,
a másodikban még nem romlik meg:
Se szél nem fuvinta, se ág nem csapinta,
de a harmadik már megromlik:
Se szél nem fuvallék, _se meg nem_ akada,
mert bizonyára igy kellene állania: se ág nem akada.
E balladában egy pár epikai és lyrai közhely is van. Általában
népballadáinknak természete az analog helyzetekre más balladából
venni át némely elbeszélő és lyrai kifejezéseket. Ilyen mindjárt
az első változatban:
Himit varrja vala fekete selyemmel,
Hol selyme nem érte, könnyeivel tette.
Ezt megtalálhatni _Bátori Boldizsárban_ és _Monusi Jánosné_ban
is.
A nyakába veté kamuka szoknyáját
Elejibe köté selyem katrinczáját,
A fejére köté fekete fátyolát.
Szintén megtalálható _Gyüjteményünk_ első kötete _Barcsaiában_
(149. l.) Kriza _Vadrózsáiban_, a _Szomszéd legény Gyurkában_,
(14. l.) _Barcsaiban_, (192. l.)
Vérem a véreddel egy patakot folyjon
Lelkem a lelkeddel mennyországba jusson,
mely az első változatban fordul elő, oly kifejezés, melyet nem egy
haldokló használ. _Gyüjteményünk_ I. köt. _Landorvári Dorka_
(164. l.) s változataiban (169. l.) (170. l.) (1871. l.) _Szücs
Marcsa_ (212. l.) _Mónusi Jánosné_ (233. l.). II. köt.
_Gyöngyvári Katicza_ (6. l.). III. köt. _Mónusi Jánosné_ (18.
l.).
Érdekes e balladában a _fuvint_ szó, a _fú_-nak kicsinyzője,
melyet műköltőink nem használnak, pedig mind szép hangzásával,
mind árnyalati kifejezésével gazdagitaná költői nyelvünket.
14. =Szabó Orzsika=. _Orzsika_ annyi, mint _Örzsike_. E balladának
alkalmasint való történet szolgáltatta alapját, de vagy át nem
alakulhatott teljesen, vagy megromlott, s innen egyrészt külalakja is
mintegy közép a vers és próza közt. A megesett leány, a kit
gyermekgyilkolással vádolnak s elitélnek, de a ki nem gyilkolt, csak
holt gyermeket szült s kinek ártatlansága kiderűl, mindamellett
szégyene, fájdalma megmarad s végre csábitója ellen vád- és
panaszban tör ki: mindenesetre megható történet s részleteiben sok
költőiség nyilatkozik, de mint egészet nem görgette kerekké a
szájhagyomány; s talán azért nem vehetett föl rhythmusosabb alakot
is. Egyébiránt _Gyüjteményünk_ I. kötetében a _Nagy hegyi
tolvaj_ ily nemü menetü és alaku, csakhogy zavartabb, hiányosabb
és terjengőbb. Fölösleges emlitenünk, hogy a _henger_ = _hóhér_
(a német _Henker_); királybiró, a régi székely-székekben
alispán, a főispánnak főkirálybiró volt a neve.
15. =Gál Terus, Gál Gáspár=. Siralomházi nóta, melyeket az
elitéltek búcsuztatókép vagy magok készitenek, vagy mások
haláluk után. Lásd _Gyüjteményünk_ II. köt. a _Fabián
Pistához_ irt jegyzetet. (476. l.). Alfalu a régi Csikszékből menet
első falu Gyergyószékben; melléknév alakban _alfali_-nak mondják
= _alfali utcza_. Általában egész Székelyföldön a falvak
neveiből igy alkotják a melléknevet: _bethlenfali_, _tordátfali_
stb. – A benne előforduló átok:
Mikor fürösztgöttél gyönge meleg vizbe stb.
többször előfordul _Gyüjteményünkben_. Lásd I. köt. (240. l.)
III. köt. (35. l.) ugyanaz a gondolat más változattal a _Három
tolvaj legényben_ is III. köt. (32. l.)
Adta volna Isten,
Hogy a rengő bőlcsőm
Lett volna koporsóm;
Az én póla-ruhám
Bizony szemfödelem;
Az én póla-kötőm
Eresztő kötelem.
16. =János urfi=. A gondolat népies, de a kidolgozás nem. Kissé
bágyadt, s gúnya csak egypár helyt találó. Alkalmasint valamely
iskolamester átdolgozása s igy félnépi eredetü.
17. =Három tolvaj legény=. Rövid, de sikerült rajza a rabló
életnek. A két idősb rabló-gyilkos iszik, mulatozik a korcsmában,
az ifjabbik szomoru, fölébred benne a lelkiismeret s megátkozza
születését. Ha összehasonlitjuk _Gyüjteményünk_ I. köt. (221.
l.) _Bogár Imre_ czimü balladájával, a kevés hasonlóság mellett
tüstént feltűnik a nagy különbség is. A hasonlóság csak abban
nyilatkozik, hogy Bogár Imre is, mint itt a két székely rabló,
mulatni akar s bort és szép leányt követel a korcsmárosnétól. De
Bogár Imre csinos, délczeg legény, csufolódik a vármegyével, s
mikor elfogják, elszántan megy a halál elébe. Itt a két székely
rabló csendesebben mulat, a harmadik pedig elszomorodik a lelkiismeret
furdalásai köztt. Általában az alföldi betyárok délczegebbek,
daczosabbak, mint a székely zsiványok. Amazokban még a fájdalom is
elszántsággal vagy gúnynyal vegyest nyilatkozik, emezek könnyebben
esnek a lelkiismeret furdalásának martalékul s hamarabb megtörnek
18. =A rab legény=. Változatait lásd _Gyüjteményünk_ I. köt
(191–195) II. köt. (34–35). Bővebben tárgyalja 1. köt. jegyzete
(566 l.)
19. =A székely katona=. A költemény eleje némi változata
_Gyüjteményünk_ I. köt. (191. l.) _Rab_ czimü balladájának, a
többi rész talál _Gyüjteményünk_ I. köt. (240. l.) III. köt.
(32. 33. l.) álló soraival.
20. =Dancsuj Dávid=. A végsorok változatait lásd _Gyüjteményünk_
I. köt. (186. l.). Krizánál a jegyzetek közt (527. l.).
21–22. =Gyöngybiró Áron=. A vizbe fultakat, elégetteket vagy
meggyilkoltakat szokták ily versekkel elbúcsuztatni a világtól, a
melyeket vagy maga a nép költ, vagy a nép féltanult emberei. A
halott megszólitása: »mit gondoltál, mikor elindultál« vagy a
szülők-, testvér- vagy feleséghez intézett szavak: »Nyisd ki
kapudat, most hozzák fiadat« stb. oly közhelyek, melyek az ily
költeményekben rendesen előfordulnak. Lásd _Gyüjteményünk_ I.
köt. (200. 201. 203. l.) III. köt, (39, 40. 106. 107. 108. l.) Kriza
_Vadrózsái_. I. köt. (107. l.).
23. =A megcsalt leány=. Lásd változatát s a hozzá irt jegyzetet
_Gyüjteményünk_ I. köt, (205. 569. l.).
24. =Szeredai falu végén=. Úgy látszik, hogy egy, az uton
ártatlanul megölt ifju emlékére van irva. Első versszaka majdnem
ugyanaz, mint a _Tamás Rózsi_ czimünek a végső versszaka
(_Gyüjteményünk_ I. köt. 200. l.). Lásd a hozzá irt jegyzetet
(568. l.).
25. =Szakács Gyuri=. Egy vizbe fult kocsis emlékére iratott s meg
vannak benne az ily népi búcsuztatók szokott közhelyei.
26. =Árva giliczéről=. Változata meg van _Gyüjteményünk_ I.
köt. (_Párjavesztett gerlicze_ 179. l.) Azonban a két változatot
lényeges különbség választja el egymástól. Amabban a gerlicze
elveszti társát, s elbujdosik az erdőbe, azután messze földre,
végre a folyó vizre, de sehol sem találja nyugalmát. Emebben is
elveszti társát, s elindul felkeresni azt a helyet, a hol megölték,
hogy emlékére kápolnát rakasson. S ime a mint bujdosik, megtalálja
őt a királyné ablakán, egy arany kalitkában. Társa búsan sohajt
hozzá: miért jött el ily messze hiába; jobb, ha visszamegy! A
gilicze visszamegy s fejét földre csüggeszti s magát holttá
ereszti. Többé-kevésbbé változatainak mondhatni még Erdélyinél
(I. köt. 11. l. 434.) Krizánál (_Vadrózsák_. I. köt. 220. l.).
Rokon egy román népdal is (_Román népdalok és balladák.
Forditotta Moldován Gergely._ 1872. 86. l.) A magyar népdalokban
gyakori a gerlicze szereplése; erről bővebben értekezik Abafi _Két
magyar népballadáról_ czimü értekezésében (_A Kisfaludy
társaság évkönyvei XII. köt. 155 l._).
27. =A mádéfalvi veszedelemről=. Igy nevezik a székelyek azt a
napot, a melyen 1764-ben jan. 7-én a kormány megtörte a székelyek
ellenállását s felállitotta a határőrséget, A csiki és
háromszéki székelyek fegyverrel állottak ellent a kormány
intézkedéseinek s valóságos csata fejlődött ki a katonaság és
nép között. Buchov volt az erdélyi főhadi vezér és Siskovics a
határőrségi bizottság katonai tagja. Reájok czéloznak egy más
székely népdal a következő sorai:
Siskovics járása
Bukov álnoksága
(_Erdélyi népdalok és mondák I. köt. 335. l._) Még egy harmadik
költemény is van, mely a mádéfalvai veszedelmet tárgyazza.
(_Gyüjteményünk III. köt. 41. Nóta Dakó Sándorról 76. l._) Mind
a három költemény félnépi eredetű, a mennyiben iskolamesterek,
diákok irhatták, s úgy szállott a nép ajkaira. Az Erdélyi
gyüjteményében levő dalnak retrainje ez: Siculicidium;
_Gyüjteményünk Mádéfalvi veszedelme_ igy kiált fel:
Hol vagytok poéták, talán mind alusztok?
A _Dakó Sándor_ czimü ujabb keletünek látszik és szintén nyomát
viseli az irodalmi befolyásnak. Magának a történelmi eseménynek
részleteit lásd bővebben Gr. Teleki Domokos munkájában (_A
székely határőrség története. Budapest 1877._ 48–102. l.)
28. =Kicsi nemes legény=. E ballada-töredék a török háboruk
idejére utal. Hány ki nem váltott vagy válthatott rab veszett el
Törökországban. Itt úgy látszik, az anya fösvénységből nem
akarja kiváltani fiát, s ugyanazzal a mentséggel él, a melylyel
Budai Ilona, midőn, hogy kincsével könnyebben futhasson, fiát az
erdőben hagyja:
Bizon itt hagylak én, édös fiam tégöd,
Mert fiu helyibe fiut ad az Isten,
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten!
(Krizánál 317. l.)
20. =A fogoly katona=. E ballada is a török időkből való s némi
rokonságban van a _Szilágyi és Hajmási_ czimü székely balladával
(_Gyüjteményünk I. köt. 158–61_), a mennyiben itt is a török
császár leánya egy székely fogolyba szeret, a ki dalban enyhiti
buját. Azonban itt a bonyodalom és kifejtés egészen más, kivált
ha hozzávesszük a Szendrei névtelen változatát is (_Toldy T. m.
költészet kézikönyve I. köt. Pest, 1855. 114–118_). Maga a
felfogás és hang is szint’ oly naiv s csak a költői lelemény és
szerkezet tekintetében áll alább amannál. Jellemzők a székely
vitéz naiv feleletei a császárleány kérdéseire és
egykedvüsége, midőn a leány bevallja szerelmét:
Van nekem szeretőm,
Császár szép leánya!
feleli a székely vitéz, épen mint Petőfi János vitéze, a ki
franczia királyleány kezét visszautasitja:
Azért szép királylyány, ne tarts reám számot:
Mert ha nem birhatom kedves Iluskámat,
Nem is fogok birni senkit e világon,
Ha elfelejtkezik is rólam halálom.
A császár ajtó-berugása, a vitéz lefejeztetése, a leányhoz
intézett kérdések, hogy mily halált akar választani,
többé-kevésbbé ismeretes részletek más székely balladákból. A
leány vizbevettetését ohajtja, hogy egyesülhessen kedvesével, de
atyja tömlöczbe vetteti. A leány ott folyvást énekli kivégzett
kedvese bús dalát. A császár nem alhatik, az általa üldözött
szeretők épen úgy üldözik őt, mint más balladákban, például
_Kádár Katában_, a szeretők sirján nőtt s megszólaló virágok.
A császár boszus kedvében leányát is megöleti, elébb tüzbe
vetteti, de a tüz nem fogja, akkor a tengerbe dobják:
Tenger befogadta,
Szépen eltakarta,
Székely katonával
Egy helyre habarta.
Egy szóval a néphit igazságszolgáltatását látjuk nyilatkozni,
mely a halálban egyesiteni szokta az életben elválasztott
szeretőket.
Érdekes a székely katona éneke:
Hej pápa, hej páva,
Császárné pávája stb.
mely mint önálló dal is él a nép ajkán (Erdélyinél I. köt. 5.
l. III. köt. 64. l.). E vagy ehhez hasonló tárgyu balladából
szakadt-e ki e dal, vagy mint önálló dal szövődött-e be a
balladába, bajos elhatározni. De valóbbszinü az első eset. Az
önálló dalban mit keresne a császárné pávája, mig a balladában
igen helyén van. E mellett itt a rab ablakába szálló páva mintegy
a rab szabadulását jelenti s igy érthető az a népdalunk is, mely
igy kezdődik:
Felszállott a páva
Vármegye házára,
Sok szegény legénynek
Szabadulására.
(Erdélyinél I. köt. 52. l.) Igy a ballada megmagyarázza egy pár
népdalunk homályos helyét s mintegy tanuskodik azon néphit mellett,
hogy a börtön ablakára vagy épületére szálló madár a rab
szabadulását jelenti.
30. =Biró Máté=. Ez is régibb keletü ballada s úgy látszik, hogy
eredeti alakjában nem rabló kapitány rabolta el a királyleányt,
hanem várúr. A népköltészetben nem ritka eset, hogy a régi
istenek, az uj hit hatása alatt, gonosz szellemekké válnak s a
hősök tetteit rablókra is átruházza a nép. Igy nálunk is a mult
században némely bujdosó kurucz, mint úgynevezett szegény legény,
kóborolta be az országot s a katonadalokból is nem egy
zsivány-dallá alakult át. A Székelyföldön Bika erdeje a mult
században s a jelen elején nem egyszer volt rablók fészke s igy egy
régibb hagyományt könnyen átruházhatott a nép valamely kedvencz
rablóra. – A fogoly bús éneke itt is szerepet játszik, ment
_Szilágyi és Hajmásiban_ és a _Fogoly katonában_. Biró Máté
büszke és merész önbizalma, mely se társai tanácsára, se a
baljóslatra nem hajt, szerelmi mámora, a mely mindent feledtet vele s
elfogatását is okozza, a királyleánynak rablója iránt kifejtett
szerelme: mind naiv és lélektani részletek, melyekkel jól
összhangzik a műnek inkább epikai, mint balladai menete, mélabús
hangulata s a rhythmusnak nem egyszer megcsendülő összerakó és
párhuzamos módja.
31–32. =Ugron János=. E ballada két változata meg van
Gyüjteményünk I. kötetében. (186–7. l.). Amazok inkább a
szerelmes férfiú elvakulását festik, a ki kedvese minden hibájára
tud mentséget találni s nem engedi magát lebeszéltetni
szenvedélyéről; emezek azonkívül a házasság szomorú végét is
előadják, azért némi balladaibb menetök van. Azonban, úgy
látszik, hogy amazok régiebbek és eredetiebbek, emezek ujabb
keletüek s bizonyos irodalmi befolyás is észlelhető rajtok.
33. =Dániel Imre=. Magának a tárgynak némely részlete, mint a
fejedelem idéző levele Gyula-Fehérvárba, az erdélyi fejedelmek
korára utal, de jelen alakja ujabb keletü, mely nem ment némi
irodalmi befolyástól is. Vargyas (Erdővidékén), mely a cselekvény
szinhelye, a Dániel nemzetség ősi fészke s maig is van ott birtoka.
34. =Dániel Imréről egy más=. Ez s az előbbi ballada cselekvénye
között a legcsekélyebb rokonság sincs, csak a főszemély neve
ugyanaz. Gyüjtője azt jegyzi meg, hogy a néphagyomány szerint, ez
egy a forradalom alatt magyarellenesen szereplő Dániel esetét
tárgyazza. Bárhogy álljon a dolog, magának a cselekvénynek nincs
semmi költői érdeke. Az csak puszta történet, minden költői
alakitás nélkül. Egy ember, a ki dicsekszik, hogy nem fél
ellenségeitől s mikor azok jönnek, kiugrik az ablakon s a vizbe
fúl, épen nem tragikai érdekü.
Nyomdahiba: Add meg uram magad, _hanem_ csufot látunk; olv. _ha nem_
csufot látunk.
35. =Nagy-Bihal Albertné=. Lásd _Gyüjteményünk_ e III. kötetében
megjelent _Kis-Gergő Istvánné_ (16. l.) czimü balladára irt
jegyzetünket. (428. l.)
Nyomdahiba: _Lacscsa_ fel a kutya gyönge levesedet; olv. _Locscsa_ fel
a kutya. – Locscsa = nyalja; kutyáról s néha macskáról is
szokás mondani. Érdekes, hogy a _locscsan_ középigének van
cselekvőleg kiható alakja is.
36. =Király urfi=. Gyönge változata _Kis Julia_ czímű balladának,
lásd _Gyüjteményünk_ I. k.(183 és 565. l.) Bartalusnál _Magyar
népdalok egyetemes gyüjteménye_ II. k. (4. l.) Itt is mint ott, a
királyurfi át akar evezni a vizen kedveséhez, a királyleányhoz és
vizbe fúl. A királyleány azon ürügy alatt, hogy pártáját a
vizbe ejtette, anyjával búvárt hozat, a ki aztán kifogja a
királyurfit. A leány szive bánatában meghasad. A különbség ez s
ama két ballada között az, hogy amazok egyikében a királyurfi a
Dunába fúl, emebben a tengerbe; amott a királyurfit és leányt
egyhelyre temetik és pedig az egyiket fehér, a másikat vörös
márványkőkoporsóba s a sirjokon növő fehér és piros tulipánok
összeölelkeznek; emitt az öreg király durván eltaszitja leányát
szeretője holt tetemétől s azt ismét a tengerbe dobatja, de a
leány és legény lelkei minden éjjel találkoznak egy virágos
réten s el-elmennek a király ágyához, megkinozzák, hogy miért nem
adta őket egymáshoz. De a legfőbb különbség köztök mégis az,
hogy amaz naiv hangu, természetes, költői, emez megromlott zavaros s
a vége valóságos csinálmánynak látszik. A virágos réten
ölelkező lelkek épen nem népies lelemény, az alvó atyát
háborgató lelkek magában véve népies, de igy kifejezve nem az. Az
atyának ez esetben döntőbb szerepet kellene játszania, hogy
egészen ő legyen oka mindkét szerelmes halálának, de különben
is, hogy a vigadó lelkek egy járást kinozni is induljanak s mindez
minden költőiség nélkül elbeszélve: mindazt bizonyitják, hogy a
befejezés ujabbkori s izetlen csinálmány.
37. =Görög Ilona=. Ez változata _Gyüjteményünk_ I. kötetében
közlött _Pálbeli Szép Antal_ czimü balladának. (172–3. l.)
Lásd ehhez irt jegyzetünket. (560. l.). Ott két változatban
közöltük e ritka faju balladát: az elsőben az ifju neve Pálbeli
Szép Antal, a leányé Varga Ilona, a második változatban, a mely
csak töredék, az ifju neve Bátalaki László, a leányé Görög
Ilona, épen mint az itt közlöttben. Itt e töredéket kiegészitve
veszszük épen oly kifejléssel, a minő a _Pálbeli Szép Antalé_,
de az összerakó és párhuzamos kifejezések gazdagsága ezt
rhythmusosabbá teszi mindkettőnél.
38–39. =Kádár Kata=. A székely bálladák e majdnem
legszebbikének, melynek két változatát Kriza közölte először a
_Vadrózsákban_ (3–7. l.), itt két ujabb változatát veszi az
olvasó. Azonban a régiebbeknél épen nem jobbak és se részben, se
egészben véve nem tartalmaznak semmi ujjat. Krizánál az első
változat a legjobb; az valóságos ballada, szakgatott, sietős, de a
lényeges mozzanatokat élénken kiemelő. Mily kényszerüen teszi
egymást boldogtalanná a mű három főszemélye: az anya, a fiú és
kedvese. Mintegy ötvenkét sorban mily gyorsan s plasztikain foly le e
kis tragédia. Semmi fölösleges diszitmény, semmi lyrai ömlengés.
Az egyszerü elbeszélés rohamosan halad s minden forduló ponton a
szenvedély egy-egy igaz és erős nyilatkozata. A kitagadás, az
emlékbe adott keszkenő babonája, a cselekvénynek mind megannyi
szála, melyek összeolvasztva rejtik magokban az indokot és
bonyadalmat s élénken hatnak képzelmünkre. S a szenvedély
démonismusa, mely az ifjut a hullámok közé ragadja, mily
költőileg van a tóban megszólaló leánynyal kifejezve. Aztán
midőn az anya mintegy megbánva tettét, kifogatja s egymás mellé
temetteti őket s oda megy vigaszul, emlékül virágot szakitni
sirjokról, mily rémitően kell megrendülnie bűne tudatában.
Boldoggá akarta tenni fiát és megölte, enyhülni akar sirjánál,
virágot szakit emlékül, s az emlék átokká válik, mely soha sem
némulhat el. Kell-e erősb és költőiebb igazságszolgáltatás? A
szeretők sirján növő fát vagy virágot sokszor használják a
műköltők, nálunk is csak Petőfi kétszer használja, de míg nála
is csak költői diszitmény, némi közhelyféle, itt a compositio
lényeges része, úgy szólva befejezése a cselekvénynek. A Kriza
második változata már folyamatosabb, részletezőbb s inkább a
költői beszély felé hajlik. Az itt közlött két uj változat
mintegy közép helyet foglal el a ballada és költői beszély
között, de egyik némely lényeges helyet mellőz, minő a keszkenő
szine változása, a másiknak pedig kezdete nehézkes. A ballada
vége: az együvé temetés és a sirvirágok összefonodása, mint az
egyesítő szerelem jelképe, majd minden népköltészetben
megtalálható. Bővebben értekeztek erről Greguss a _Balladáról_
irott könyvében (61. l.). Abafi Lajos _A halhatatlanság eszméje a
népköltészetben_ czím alatt a _Kisfaludy-társaság évkönyveiben_
(XII. köt. 168. l.).
40. =Kőmives Kelemen=. Ez harmadik változata e balladának. Az első
Kriza _Vadrózsáiban_ jelent meg (314. l.), a második
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (174. l.) Az első a költői
beszély felé hajlik, de kitünő, a második inkább ballada,
valamint ez ujabb harmadik változat is. Lényeges különbség
egészben véve nem igen van köztök, azonban a harmadik változat
kevésbbé világos. Az első változatban, midőn Kőmives Kelemenné
megtudja, hogy tüzbe fogják dobni s hamvát mészbe keverik a dévai
vár omladozásának megállitása végett, haza megy, búcsut vesz
gyermekétől és barátnőitől. A második változatban vele van
gyermeke s a kőmivesek veszik le karjáról. A harmadikban nincs vele
gyermeke, haza sem megy, hanem gyermeke után esengvén, Isten
meghallgatja kérését:
Istenem, Istenem,
Kicsi gyermekemet
Add ide bölcsőstül,
Add ide előmbe!
Isten meghallgatta,
Eleibe adta.
E szerint az Isten varázsolja elibe gyermekét. Az első változatban
megégetik a nőt s mészbe keverik hamvát; a másodikban befalazzák
előbb térdig, aztán övig, végre csecsig, a harmadikban vérét
veszik, vékába eresztik, a kulimász közé keverve. Magáról a
mondáról lásd _Gyüjteményünk_ első kötetéhez irt
jegyzétünket (561. l.), mely a székely mondát összehasonlitja az
oláh, uj-görög és szerb hasonló mondákkal. Ehhez itt még a
következőt csatoljuk. A befalazás mondája és babonája tudtunkra,
nincs meg a nyugateurópai népköltészetben s úgy látszik, hogy az
csak a kelet-európai népköltészetben honos. E monda a babona
szülötte s a hol a babona honos, a mondának is meg kellett
születnie, ha nem ugyanazon alakban is. E babona a székelyeknél is
divatozott s mint maradványa, most is megvan az a szokás, hogy, mint
az oláhoknál, megmérik az árnyékát annak, a ki oly helyen megy
el, a hol épiteni kezdenek s a kákadarabot, a melylyel megmérték,
beteszik az épület alapjába. Benedek Elek, e gyüjtemény egyik
gyüjtője, igy értesitett bennünket, de egyszersmind hozzá tette,
hogy ma már se az épitők, se azok, kiknek árnyékát megmérik, nem
veszik komolyan e régi időkből maradt babonás szokást. Az oláhok
is kezdenek felhagyni véle, mivel sok szerencsétlenségnek volt
okozója. Megtörtént akárhányszor, hogy az illető, a kinek
árnyékát vették, nehéz betegségbe esett, sőt volt reá eset,
hogy az erős félelem sirba is vitte. Úgy látszik, hogy a
székelyeknél e babona nem ősvallások maradványa, hanem ó-hitü
babona, melyet alkalmasint az oláhoktól kölcsönöztek.
41. =Nóta Dakó Sándorról=. Tárgya szintén a mádéfalvi
veszedelem, mint a 27-ik számunak. Lásd ehhez irt jegyzetünket.
42–43. =Három árva=. Lásd változatait Krizánál (170. l.),
Erdélyinél I. köt. (397. l.), Pap Gyulánál (_Palócz
népköltemények_. Sárospatak 1865. 6. l.). Gyüjteményünk I. köt.
(185. l.). Kálmány Lajosnál (_Szeged népe és Szeged
népköltése_. I. k. 1881. 1. l.).
44. =Kis Ilona=. Tárgya nem emelkedik a költői cselekvényig. Egy
legényt atyja elválaszt kedvesétől, ezért bujdosni indul, de alig
megy ki a faluból, egy árokba esik s meghal: inkább csak szomoru
esemény, mint tragikai halál. Részint népi, részint irodalmi lyrai
reminiscenciák czifraságaival takargatja szegénységét. Ujabb
keletü s nem tisztán népi eredetü. A végső tizennégy sor
változata meg van Krizánál (I. köt. 218. l.) s _Gyüjteményünk_
I. kötetében. (285. l.).
45. =Kis Pál Imre=. Ujabb keletü s irodalmi befolyás érzik rajta.
46–47. =Sári asszony=. Ugyanezt mondhatni ezekről is.
48. =Rablegény=. Változatai Krizánál (14, 152, l.), Erdélyinél I.
köt. (52, 419, 422. 432. l.) Szini Károlynál (_A magyar nép dalai
és dallamai. Pest, 1865._ 132. l.) _Gyüjteményünk_ I. köt. (191,
194. l.).
Nyomdahiba az utolsó sorban: _Tőlem_, roszul telik, olv. _Telem_
rosszul telik.
49. =Hegyi tolvaj=. Változata, bár a végén némi eltéréssel,
Bartalusnál I. k. (5–6. l.) E mellett az első tiz sor változata a
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (198. l.) megjelent _Zsivány
felesége_ czimünek s Krizánál a 229. számunak (137. l.), melylyel
mint egész is legjobban egyezik; a közepső és végső rész
megtalálható a _Szomszéd legény Gyurkában_ Krizánál (14. l.) és
Barcsai számos változataiban, Krizánál (142. l.),
_Gyüjteményünk_ I. kötetében (150–52. l.).
50. =Szolga Maris=. Tárgya népies, s egy pár részlete is, de az
egész irodalmi befolyást gyanittat. Végső sora változatait lásd
_Gyüjteményünk_ II. kötetének 244. lapján.
51. =Déne Józsi=. Lásd e kötet 21–22. számu balladáihoz irt
jegyzetünket.
52. =Sólyom Sári=. Ujabb keletü s úgy látszik nem is székely
eredetü.