– Föl, föl a földgyomor csodás rejtekéből! Hagyjuk a sírokat az élten
túllevőknek; a föld alatti éltet nem ember hatalma igazgatja. Föl! látni
az égnek szabad végtelenjét s hallani az életnek megszokott zaját. Más
élet, más világ van ott a föld alatt, mint mely fölötte zajg. Ne hidd,
hogy a sír alatt nyugosznak. Őrizkedjél azokról beszélni, mik ott alant
vannak. Mosolyogj, ha róla kérdeznek; vonj vállat, de meg ne tagadd
létöket, nehogy évek mulva, ha sírodból egy új lakó miatt csontjaid
kihányják, arczra fordulva találjanak koporsódban s alvó éjfélenkint
némán zörgetni járj a nem hivők ablakán, bizonyságot tevő a túlvilági
létről. Légy néma és félj.
* * *
– Minő zaj lepte el Egyiptus határait? Mit ostromolja az eget e
fegyveres csorda csataordításaival?… Ásd sírodat, veszendő nép, és
némulj el! Teremtőd földén jársz! Mit sötétíted el a napot nyílak
fellegével? Napok jőnek, s nem lesz szükséged árnyékra, hogy hideg légy;
hallgatni fogod, mint beszélnek feletted a viharok s a sivatag vadai, s
nem fogsz belészólni beszédeikbe; feletted a mulandóság tövisei
zöldülendnek ki, virágozni fognak és elasznak; kiváncsi gyermekek
virágot fognak tépni sírodról, s nem tudandják, hogy az teneked fáj… Mit
ostromlod az eget csataordításaiddal, mit sietsz a földet vérrel itatni?
könyörögj inkább neki, hogy legyen irgalmas itélőbirád s fogadjon
keblébe, s ne engedje, hogy a szelek hamvaidat egyik tengerpartról a
másikig elhordják!
Ki vagy te törpe, ama koronázott fővel?