A menyasszony egy rubin koszorús gyűrűt von le ujjáról s jegyesének
nyujtja…
A vőlegény hévvel csókolja meg a gyűrűt s annak adóját, a fehér kezet, s
ujjára fűzi azt…
Azután kebléből egy achatból metszett gyűrűt vont elő, mely ott függe
nyakán, közepén három turmalinnal, s azt arájának nyujtja.
A hölgy rátekint a gyűrűre, s mintha vipera szúrt volna szivébe,
iszonyuan felsikolt, s vőlegényét ellökve magától, ájultan, elkékülve
hanyatt esik.
– Te vagy az? kiált kábultan az ifju; szive jéggé fagy s az oltár
oszlopaihoz tántorodik.
És a megnémulás fájdalmas csendében átkozott ördögi kaczaj hangzik fel a
templom boltozatáig.