Késő este volt, mikor Párisba ért velünk a sebesülteket szállító
gőzkocsi. Én akkor arra kértem a kisérő hadastyánt, hogy engedje meg
nekem, mielőtt a kórházba mennék, felkeresnem az én imádott Olympiámat,
kit én már egy hónap óta nem láttam, ki meglehet, hogy most az
éhhalállal küzd, s kit én ezzel a csatatéren kivívott kenyérrel meg
akarok az életnek menteni.
– Eh bien! mondá a hadastyán; hát menjünk Olympiához előbb.
– Ismeri ön is őt?
– Hogy az ördögbe ne ismerném; rendőrtiszt voltam tíz esztend ig.
Borzalom volt végig menni azon az utczán, melybe egy hónap óta mindennap
bombák hullottak be. Olympia palotájának egy ablaka sem volt már ép.
Mikor beléptünk a kapuján, nem volt ott már sem kapus, sem kocsis, sem
inas; nagy keresés után találtunk meg egyet a hajdani cselédekből: a vén
szakácsot.
Azt nyakon öleltem.
– Hol van a madame?
– A föld alatt, mondá sötét arczczal.
– A sírban? ordíték, s torkon ragadtam a ficzkót.
– Nem. A pinczében.
Akkor aztán összecsókoltam.
– Lehet hozzá menni?
– Nem lehet, mert imádkozik. Egész nap imádkozik.
– Van-e még mit ennetek?
– Alig van. A lovakat még a mult héten megettük.
– Hát a kis Dudu, a selyemszőrű ölebecske?
– Azt negyednapja, hogy megettük.
– És a Coco?
– Azt is megettük.
– És a Zsokó?
– Azt is megettük.
– Kutyát, papagályt, majmot, mindent?
– Mindent. Tegnapelőtt óta a szarvasbőrt eszszük, melyen a madame
szokott hálni.
– Hachirozva?
– Nem; fricassirozva.
– És azután?
– Holnap a topánkákra kerül a sor, azokat készítjük el.
– Marinirozva?
– Nem. Grillirozva. Sauce tartarral.
Elfacsarodott a szivem ennél a gondolatnál. Grillirozott topánkákat
enni, tatár szószszal.
– Nézd, Joconde, mondám, előhuzva köpenyem alól a véremtől ázott
kenyeret. Itt van egy egész kenyér. Vidd ezt asszonyodnak. Mondd, hogy
én foglaltam el ezt számára a csatatéren. Én hoztam azt neki a
harczmezőről. Mentse meg drága életét. Seregeink áttörték az ostromzárt,
s holnap fel leszünk szabadítva. Esküdjél meg, hogy átadod neki ezt a
kenyeret! Én megyek a kórházba, a hol bizonyosan meg fognak ölni.
A vén cseléd minden szentekre esküdött, hogy teljesíteni fogja egy
haldokló véghagyományát.