XVIII.

E közben rémhirek kezdtek el hozzánk átszállingózni Párisból. Hogy már a

lóhus is fogytán van. Mi ugyan nem kaptunk belőle; mert nekünk kenyéren,

szalonnán kívül egyebet nem adtak, s a rabszolgasághoz szokott katona

nem zugolódott miatta; hanem Párisban nagy volt már az inség. A lovakat

már megették. A Jardin des plantes elefántjait is megették. A kutyákat,

macskákat kezdik enni. Sőt már a patkányokat vadászszák, s azokat

kényszerítik a lakomához. Borzasztó gondolat! Az inyencz Páris, a

gourmand Páris patkány- és macskahust eszik! A kenyeret pedig úgy

osztják kormányhivatalból ex offo, s urak és úrhölgyek hosszú sorban

queut formálnak az utczán, várva, míg a kormánykenyérosztó pudli előtt

rájuk kerül a sor, s úgy viszik haza a kikapott brugót! Minő

rémgondolat! Hát ha Olympia is ott van a kenyérszelő társaságban, s ő is

tartja a selyem volant, hogy belehajítsák a mára való kenyeret! – És hát

ha büszke azt tenni? Hát ha egyedül bezárkózva ül otthon; elhagyva

cselédeitől, kiknek enni nem adhat többé? S hát ha éhezik? Rettentő

gondolat! Olympia, a tündér, az istennő éhezik! S vajjon házában

maradhatott-e? Hisz az ellenség bombái egész odáig járnak. És ő most

selyemripsz divánja helyett a pinczében ül, nedves szalmán, s egy

hasábfát tartva kezében, a patkánylyukat lesi, hogy az abból kijövő

prédát főbe üsse, s a spiritus-lámpánál supreme de volaillet készítsen

belőle. Borzasztó fantázia! Ez éjjel sem engedett aludni. Mindent

megbocsátok a burkusoknak, de azt, hogy Olympia nemes vére közé

patkányatomokat engedtek keverni, azt nem, soha. Az opera minden

«rat»-jai álljanak azért rajtuk boszut.

Oh, minő vágyat éreztem magamban megoszthatni vele prófuntomat! Csak

közelebb volnánk egymáshoz kvártélyozva, hogy haza hordhatnám neki

kenyerem felét. Ime szivem hölgye, midőn mindenki elhagyott (mert

kétségtelenül elhagyták a többiek, mihelyt a patkány-menüre került a

sor), én táplállak tégedet véremen szerzett kenyérrel! Mit minden

kincseidért meg nem szerezhetsz, az én véremnek cseppjei megszerzik azt

neked: a mindennapi porczió kenyeret.

Föld felett és viz alatt; A véres kenyér; A szegénység utja · 第 63 / 105 题