Azt meg kell adni a generálisnak, hogy ő kitünő katonai talentum.
Mindenben a legnagyobb hadvezéreket választá mintaképül.
Legelőször a nagy Napoleontól megtanulta azt, a mivel az egyptomi
hadjáratban katonáit megvigasztalta, kik zugolódtak, hogy sokat éheznek,
nincs prófuntnál egyebük: Avec du pain et du fer, on peut aller a Chine.
(Kenyérrel és vassal el lehet menni Chináig.) Ő még annyival
tökéletesítette Napoleon elvét, hogy kenyeret sem adott a katonáinak.
Főelve volt, hogy a jó katonának legelső próbaköve, hogy mennyit tud
koplalni. A melyik jobban kiállja, azé a diadal. Így győzték le a
rómaiak Probus alatt a persákat.
Másik jelmondását Epaminondastól kölcsönzé: «Ha rövid a kardod, toldd
meg egy lépéssel.» A mi csapatunk közt osztatta ki azokat az ócska
puskákat, a mik csak kétszáz lépésre hordanak, hogy ne távolból
lövöldözzünk, hanem közelből.
Harmadik hadvezéri jelszavát a vitéz Cromwelltől öröklé, ki azt mondá
katonáinak: «Legyen jó lelkiismeretünk, s tartsuk szárazon a
puskaporunkat.» S mivelhogy: «qui bene dormit, habet bonam conscientiam»
(a ki jól alszik, annak jó lelkiismerete van), ő rendesen délig szokott
aludni.
Csapatjai szervezésében dicső szent István királyunkat követte, kinek
elve szerint: «regnum unius linguae non potest esse forte» (az egynyelvű
birodalom nem lehet erős). Annál fogva a mi csapatunkban az egész világ
népgyűjteménye képviselve volt. Voltunk ottan magyarok, csehek, oroszok,
oláhok, törökök, olaszok, angolok és spanyolok, a kik mind nem értettük
egymást, mindig farkasszemet néztünk egymással, minélfogva aztán
mindennapi jelszavául választá generálisunk a nagy Julius Cæsar azon
mondását, melylyel ő a farsalusi ütközet előtt veteránjait föllelkesíté:
«miles, faciem feri» (katona, csak a pofát vágd), mert annyi
pofonvágást, mint a mennyi szervezkedésünk közben kiosztatott, s a mi
azután ugyanannyi párbajjal egyenlíttetett ki, nem hiszem, hogy a
farsalusi ütközetben registráltak volna.
De a mellett Montecuculi emlékezetes jelszaváról sem feledkezett meg
generálisunk, a kinek elve szerint minden hadjáratban három dolog
kivántatik meg: pénz, pénz és pénz; s annálfogva minden nap sürgette a
főhadi intendanst pénzért, s a mit kapott tőle, azt megtartotta, nehogy
elfogyjon, ha közöttünk kiosztja, a mi bölcs előrelátásból történt. Maig
is bent van a gázsim nála.
Hannibaltól eltanulta, hogyan kell járhatlan hegyeken keresztül hatolni
lovassággal, hogy ember és ló kidőljön a fáradtságtól, s Fabius
Cunctatortól megtanulta, hogyan kell az ellenség előtt mozdulatlanul
megállni és nem menni át a támadásba.
És végül a világhírű Nagy Péter czárnak azon mondását tartá szeme előtt,
hogy: «addig ver engemet ez az én öcsém XII. Károly, a míg eltanulom
tőle a visszaverést». Ő is azt tartotta, hogy elébb systematice meg kell
bennünket egynéhányszor veretni, hogy beletanuljunk az ellenség
megverésébe.
Imádta is őt az egész ezrede!