III.

A búcsúlakomán reggelig mulattunk régi jó pajtásaimmal. Derék jó

czimborák!

Csak ez a Mihalek főzne valamivel jobban. Ez a legjobb vendéglős az

egész városban, de ennél is a mi megehető az nem jó, s a mi jó, az

megehetetlen. Én végigpróbáltam Pesten minden vendéglőt, s mondhatom,

hogy itt már nincs mit keresni. Marchallnál nem tudnak tálalni,

Frohnernél azt sem tudják, hogy a zöld osztriga más, mint a fehér, a

«Hungariá»-nál a szarvasgombapástétom, a mi egyedül megehető; no csak

aztán az «Arany sas»-ról beszéljen nekem valaki örökös

malaczpörköltjével, székely gulyásával, halászlevével. Legutóbb már

odakötöttem spárgával a halászleves extra bográcsot az asztal lábához,

nehogy utánam találjon jönni Párisba.

A Mihaleknek el kellene menni elébb egy esztendeig inaskodni a Fréres

Provenceauxhoz, hogy az igazi teknősbéka ragout-t megtanulja jól

készíteni.

Erről ismerni rá Pestre, hogy ez nem világváros.

A borok? Comme ça! Ilyen-olyan.

A papa küldött hazulról tizenkét czilinder somlyait a búcsúlakomámra.

Szegény jó öreg! Azt hiszi, hogy minden ember előtt a somlyai a nectár.

Én azután azt a tréfát csináltam, hogy a somlyait beletöltöttem egy nagy

dézsába, s aztán a chablit beleállíttattam – hűteni! Pompás egy ötlet!

Somlyaiban hűteni a chablit. Hja, a chabli csak chabli!

Széles kedvünk volt, mondhatom! Ha minden falhoz vágott pohár előtt egy

német állt volna, most Moltke egyedül szaladna hazafelé.

Elfogyasztottunk tizenketten negyvennyolcz palaczk pezsgőt.

Éljen a negyvennyolcz!

A pezsgő vin cremant volt Veuve Cliquot gyárából.

Ez a Cliquot nagy török basa lehetett. Aligha nincs neki itt

Magyarországon is egy özvegye, a ki itt fabrikálja a pezsgőt, nem is

annyira Epernayben, mint a kecskeméti Epresben. Egészen megfájdult tőle

a fejem.

No legalább az úton majd aluszom s nem látom, mikor a hátam mögött

elmarad ez az unalmas, poros Pest, öntözetlen utczáival, kopott

szinházaival, bölcs táblabiróival, zsidó haut voléejával, magyar

újságiróival, és azzal a partján felhalmozott dinnye és vöröshagyma

asztagokkal.

Behunyom a szememet, hogy ne lássam.

Föld felett és viz alatt; A véres kenyér; A szegénység utja · 第 48 / 105 题