A Meleagrina Margaritifera igaz gyöngyei arra vették rá az embert, hogy
foglalja el a tenger fenekét is, a mely pedig épen nincs az ő számára
teremtve.
Mit ád a föld urának a tengerfenék?
Gyöngyöket: drága ékességet, miket koronák ágaiba raknak, mikkel oltári
szent szobrokat diszítenek, miktől szép hölgyek még szebbekké akarnak
lenni. Plinius idejében már a sandaljaikon is viselték azt.
A Crotalia volt a római hölgyeknél az egymás mellé akasztott fülönfüggő
gyöngyök neve: monolinum az egy sor gyöngy, dilinum a kettő, trilinum a
három soros; a harmadik sor gyöngynek már az egészen csupasz kebelre
kellett leérni. Ilyen trilinuma volt Lollia Paulinának, mely arról volt
nevezetes, hogy az apja Kis-Ázsiában kétszer szedte be az adót egy év
alatt, azon szerezte leányának az ékszert. Az apa bürökkehelyt ürített,
mikor az kisült rá, hanem a trilinum azért igen szépen illett Lollia
Paulina keblére.
Kétszázezer ember foglalkozik a gyöngyhalászattal, kik igen rövid és
nyomorú életet élnek.
Uj Cadix városa pusztán a gyöngyhalászat nyereményéből épült, s Cubagua
szigete tizenötezer aranyat fizetett Spanyolországnak, mint vámot nyert
gyöngyeiért. A kapzsi spanyol aztán úgy kirabolta a
Meleagrina-telepeket, hogy végkép elvesztek onnan a gyöngyérek, s a
Cubagua szigeten most csak halászmadarak laknak, s homokpuszta lett
megint az egész.
A tengerfenék készpénzt is ád a föld urainak. Ez a Kauri: Cypraea
Moneta; az a kis sárga csiga, a mit az afrikai parti népek, mint pénzt
tartanak a forgalomban; a jó európai kereskedők aztán a japáni és
maldiviai partokon, hol ez a csigafaj végtelen mennyiségben terem, de a
hol senki sem tartja azt pénznek, hajófenékteherszámra szedik azt össze
s viszik Afrikába s ott rabszolgákat vásárolnak rajta, a kiket megint
Amerikában adogatnak el aranyért. 12000 font Kauri csigáért kaptak 600
rabszolgát.
A pompás Halyotisok érczfényű héjából chinai és jápán művészek csodaszép
butorburkolatokat készítenek, a Nautilus Pompilius héja ivókehelynek
szolgál, s egyértékü ezüstfoglalványával; a Placuna Placenta lapjait
ablaküvegnek használják; a Fusus antiquus szolgál lámpás gyanánt; a
Tritonium Variegatum harczi kürt, melynek hangja csodálatosan lelkesítő;
az Ovula Oviformis az indus vezérek paizskirakatát s pánczélját képezi;
a Pinna Nobilis sörényalaku Byssusát királyok és pápák viselik
selyemöltönynek szőve; a Purpura szolgáltatja a biborfestéket a
fejedelmi és bibornoki palástokhoz, a patriciusok köntösének
szegélyzetéhez, három színváltozásban, miknek neve Tyrium, Amethystium
és Conchylium; a phoeniciaiak, kik feltalálták (történetesen egy
szerelmes asszony kis kutyája által) Dia Baphanak nevezték s a
templomban őrizték; mert csak fejedelem és főpap számára való volt az.
Ez a Purpura nedve, míg az azt termelő állat él, sárgás fehér, mint a
tejszin; ha a fehér gyolcsot megfestik vele, szép világos zöld lesz; ha
aztán erős napsugár éri, átmegy a haragos zöldbe, majd sötétkékre válik,
abból violaszinné alakul, s utóljára sötét biborvörösben állapodik meg.
Ha akkor aztán forró vizzel és szappannal mossák, lángoló karmazsin
pirossá lesz, s azt a szint sem időbefolyás, sem vegytani szerek el nem
halaványítják többé.
A sepia sötét tintájából készítik a chinaiak a drága tusch-festéket, a
minek a titkát kizárólag birják.
A gyöngyház-faragványok az egész földtekén százezernyi művésznek adnak
életmódot. Egy Meleagrina-gyöngyház oroszlánalakú kinövését
Keletindiában 40,000 forinton vették meg; s a pesti muzeumban egy
oltárkép látható, melyben a gyöngyház önalkotta kinövése egy madonnát
ábrázol a karján tartott Jézuskával.
A csigaország az inyenczek asztalának is szolgált terményeivel. Az
ostriga az előkelő társaságok lakomáinak legbecsesebb alkatrésze. Az
osztriga-zátonyok a tenger alatt kormányi és egyházi tulajdon s mivelés
alá van vetve, mint az aranybánya. Angliában törvény által van
biztosítva. A római költők és kritikusok sokáig folytattak a fölött
nevezetes verses polemiát, melyik osztriga jobb, a brundusiumi, vagy a
lucrini? S a vita úgy lett kiegyenlítve, hogy a magas uraságok
brundusiumi osztrigákat hozattak, de pár hétig a lucrini öbölben
hizlaltatták őket. Régi hires orvosok szerint nem is lehet egészséges
ember, a ki minden nap osztrigát nem eszik. Nyersen fogyasztják őket,
czitromot facsarva rájuk; a mi az osztrigára nézve nem dicsőség.
A Loligo is urak eledele, bár alakja nem igen ajánlatos; a forró olajban
süstörögve adják fel a vendégeknek, azon frissen. Besózva pedig
tonnaszámra szállítják az inyenczeknek. A Helix pomatiát musttal,
borseprővel hizlalják urak számára, hogy jóizü legyen.
A szegény ember aztán össze-vissza nyalfal mindenféle csigabigát.
Marseilleben egész csigapiacz van, a hol úgy árulják a puhányokat, mint
nálunk a gombát. Az Ascidiák, Musclés D’Istrés-k, a tengeri szilvák, a
szivalaku morguék, a Venusok, miknek piaczi neve Clovisse; a Buccinumok,
miket Gros Biousnak hínak, a Pattelák, a spanyol Arapedosok, az olasz
Pesce Cannellák; a tengeri kökörcsinek, a Balanok, a Pectenek,
Cardiumok, a Tridacnák mind a szegény emberek kenyerét képezik. Némelyük
nem is igen jót tesz. A Mytilus némely időben görcsöket okoz; a
Patellától megmerevednek az embernek a karjai és lábai, a Turbo
viszketeget okoz az egész testben, a Murex nehéz izzadást, a Chama
fejszédülést s őrjöngő mámort, a Halyotis hajfájást; hanem azért csak
megeszik őket. Vannak szigetlakók a keletindiai oceanon, a kiknek minden
élelmük csiga és kagyló.
Aztán szent és üdvös czélokra is szolgának a csigák: a Cypraea Aurora a
Barátság szigetein érdemrendül szolgál, mint nálunk a Lipót-rend
nagykeresztje; a Pecten Jacobaeust keresztyén zarándokok viselik
köpenyeiken, védelmül a hitetlenek ellen; az Achatina Perdrix
Keletindiában istenek oltárán szolgál; a Turbinella Pyrum tartja az
olajat, melylyel a chinai császárt trónraléptekor fölkenik, s az
igazgyöngy porrá tört gyógyszerével a nehéz nyavalyát gyógyitották.
De a legnagyszerübb, a mivel a tenger megajándékozta a földlakókat, az a
csigagyüjtemények szenvedélye. Valóságos mánia volt az egy időben, mely
egész Európán elterjedt, s különös góczát találta Angiában és
Hollandban. A ritka, rendkivüli alaku csigahéjakkal mesés börzejátékot
üztek. Egy-egy Scalaria Pretiosát 1000–1500 frankra árvereztek föl; egy
Spondilus regius ára száz arany volt. Egy ép szálkákkal koszorúzott
Venus Dione drágább volt egy paripánál; a Conusokba épen bele voltak
bolondulva. Először a Conus Admiralis volt a legbecsesebb, azt
fölülmulta a később feltalált Conus Admiralis Summus, azt megint
detronálta a Conus Admiralis Arausiacus; utoljára mind valamennyit
túlhaladta a Conus Cedo Nulli! Millió tallérok hevertek e csigahéjakban.
Egy-egy megfordított csiga került elő, mely házát jobbról balra
tekerítette, azt mesés összegekkel verték el egymás kezéről. Őrjöngés
volt a csigahéjakkal, minő most a börzepapirokkal. Martini és Chemnitz
hírhedett munkája, mely csupán a mult században ismeretes csigahéjakat
irja le, mindannyinak szinezett aczélmetszetű képét is adva, a
legdrágább természettudományi munka; az ára még most is ötszáz forint az
egyetlen műnek! Ebből lehet hozzávetni, mily összege lehetett annak az
olvasó közönségnek csigahéjakban, mely azt a munkát létrehozta?
A tengerfenék ennyi kincset adott a szárazföld lakójának!
… Hát valami egyebet még nem adott a tengerfenék a szárazföld urainak?
De igenis adott még nekik valamit; hanem azt a szárazföld urai nem
köszönték meg a tengerfenéknek.