A mint az éj közelít, a tengerfenék annál jobban megelevenedik. A nappal
a csigák éje: akkor alusznak; a legtöbb csiga éjjel eszik.
Miről tudják meg a nap felkeltét? Mikor a legtöbbnek nincsen szeme, a
világosságot nem látja: mégis megérzi.
És akkor előjönnek a tenger lámpásai.
Vannak fénybogarai is a tengernek, a Cleodora szökell a tengerfenéken, a
Phosphorax csillámlik a kövek között; de mi ennek a fénye a
pyrosomáéhoz? E csoport állat, a mint az éj beáll, mint a tengerek futó
csillaga futja be egyenes vonallal a hullámokat, azurkék fényt hagyva
nyomában, mint az éji futó csillag. Közelről hasonlít egy fehérré
tüzesített úszó vasdarabhoz. Sápadt zöld fénynyel terjengeti csápjait a
Loligo; s a Pholas Dactylusról azt mondják, hogy fénye oly tartós, hogy
mikor valaki megeszi, a száján keresztül világít; s ha egy sötét
szobában egy pohár vizbe teszik, az a viz fehér tejhez lesz hasonló.
És aztán, mikor a napéjegyen éjszakáin előjönnek a kalappuhányok, ezek a
csodaalkotásu remekei a teremtő tengernek: úszó koronák,
menyasszonykoszoruk, főkötők, hólyagos kulacsok, süvegek; csüngő
füzérekkel, hosszú szalagokkal, némelyik borzas bozontos bokrétával; és
valamennyi oly finomtestű mint a papir, mint hártya, és puha, mint a
kocsonya; mégis félelme minden úszó állatnak. Ők azokkal a finom
szalagokkal félfontos halakat ragadnak meg és nedvüket kiszívják. Őket
pedig nem meri bántani sem állat, sem ember, mert a ki hozzájuk ér,
mintha tüzet fogott volna meg, hólyag támad minden érintése után. Ezért
nevezik őket tengeri csalánoknak. Pedig nem növények. Ezek világítják be
aztán a tengert harmincz lábnyi mélységre. Ott látni őket, a mint
rezegve haladnak a viz alatt, mint a bolygó fény, ölnyi távolra
bevilágítva maguk körül a hullámot.
A meduza phosphorescens világa oly erős, hogy ha darabokba tépik s a
tengerbe hajítják, egyes darabjai mint hulló tűzsziporkák szállnak a
mélybe alá, s ha vizet öntenek a kifogott Meduzára, annak a cseppjei,
mint gyémántdarabok sziporkáznak szerte szét róla; s a ki abba a vizbe
dugja a kezét, melyben sokáig álltak, a keze, mintha ezüsttel volna
bevonva, úgy világit.
Ezek a tenger lámpásai.