Gyakorta házánál kérték ki szállások.»

S kérdem minden tapasztalt embertől, van-e oly elvetemedett ördög, a

mely be merjen lépni egy olyan házba, a hol egy tőről pattant magyar

menyecske tiz lármázó gyermek fölött regnál?

De a mi legjobban elitéli e művet, az a végkimenetel: mely szerint

Hatvanit a szellemek vitték volna el halálos ágyából.

Vakmerő meghamisítása a történelemnek!

Holott előttünk fekszik nagytiszteletű Naszályi János uramnak, a

debreczeni kollegiumban tanuló poéták publikus praeceptorának azon remek

bucsuztatója, melyben Hatvani István professor hült porait 1786-ban

gyönyörű alexandrinus versekben, özvegyétől, gyermekeitől, a

superintendens és főkurátor uraktól, a reformata szent ekklézsia

lelkipásztoraitól, a kollegium professoraitól, a tanuló ifjuságtól s

végül a szent ekklezsiától elbucsuztatja.

Bizonyára Hatvani István ugy halt meg, mint a tudománynak és a tiszta

hitnek buzgó harczosa és sem azok állítása, kik őt ördöngősséggel

vádolták, sem azoké, kik őt convertitának magasztalták, semmi alappal

nem bir.

Tudós volt, sokat foglalkozott a természettudományokkal, gyakorló orvos

is volt, mint csillagász bolygókat és üstökösöket fedezett fel, mit

emlékirata ekként örökit:

«Volt a physicában Kepler, Leibnitz, Newton,

Kikkel az egeken járt csaknem egy uton.

Sőt e naptól számos planéta világot

Kölcsönzött….

Széles Európa csodálta munkáját,

Szedte is sok izben dicséret pálmáját.

Orvosi kezéről sok beteg szólhatna,

S gyógyulása felől tudományt adhatna.

Szólhatna sok szegény, nemes, gróf és báró,

Ki már a halálnak völgyében volt járó,

S kiket mintegy ujra a világra hozott

S nekik megujulást s életet okozott».

Hit dolgában tanusított buzgóságát tanusíták e sorok:

«Bár az öregség elerőtlenítette,

Mégis kétszer Bécsbe terhes útját tette,

Hol felséges urunk fényes trónusánál

Szent vallásunk mellett letérdelt lábánál».

Ime a bűvész és ördöngös helyén egy bölcs és hazai tudós áll előttünk, a

kit nyereségnek tartunk az elveszett rejtelmes alakért.

Az egész Hatvani-mondakör, véleményem szerint, nem egyéb, mint paródiája

a német Faustnak, mellyel a magyar reformatio a vakhitű babonának

megtorlást akart adni. Azért nagyon kérjük a tisztelt olvasókat, hogy

ennek az egész mende-mondának semmi legkisebb hitelt se adjanak.

Föld felett és viz alatt; A véres kenyér; A szegénység utja · 第 22 / 105 题