MOST JÖN A KRITIKA.

Tudvalevő dolog, hogy én egy művet sem bocsátok közre addig, míg azt egy

igen kedves barátomnak, a ki mint szigorú kritikus Kakas Márton név

alatt ismeretes, meg nem mutatnám s szerény elmeszüleményem iránti

véleményét alázatosan ki nem kérném.

E nagyon szigorú kritikusnak a fentebbiekre tett észrevételeit

közrebocsátani szinte kötelességemnek tartom; bárha az fentebbi művemmel

igen kegyetlenül bánik is, szórul-szóra adván.

– A fentebbi életirása Hatvani tanárnak elejétől végig nem más, mint

vakmerő helyettesítése a megtörténteknek a képzelem szörnyszülötteivel.

– Hatvani István tanár, mint kezeink között levő önéletirása, jegyzetei

és végül a felette tartott leghitelesebb halotti beszéd sorai

tanusítják, igen is harminczhét évig volt a debreczeni kollegiumban

bölcsészet és természettan tanára, de bűvészettel azon idő alatt épen

nem foglalkozott, sőt a babonáknak világos ellensége volt, a melyről

meggyőződhetik mindenki, ha önéletirásában elolvassa azon kárhoztató

észrevételeket, melyeket németországi akadémiákban utaztában tett a

vérrel verejtékező straupingeni csodaképről; a regensburgi ördöngős

épitész műveiről, a csodatevő puskáról, mely a templomban őriztetik,

kinek lövése elszakítá egy jáger három ujját, az a feszület érintésére

ismét kinőtt; egy szoborról, melynek szakálla nő, ugy hogy minden

szombaton borotválkoznia kell; a ratisbonai hid ördögűző márvány

kutyájáról és kakasáról; Augsburgban a szent Gallus képéről, mely

ujjával e szóra mutat: «Dahin», a monda szerint az ördög ott vitte

keresztül a falon Luthert, mikor V. Károly proscribálta; s a st.-geverni

kalodáról, melybe minden idegent, a ki átkel a Rajnán, nyakával

beleszorítnak és megkeresztelnek, hogy a gonosz lelket át ne vigye a

tulsó partra. Minden efféle babonákat magas lenézéssel traktál

útleirásában, a mit bizonyosan nem tett volna, ha magának is érdekében

állott volna az ördög hitelét öregbíteni.

Mennyire nem volt Hatvaninak németországi jártában-keltében sem az ördög

kincseivel, sem a visszatérő dénárral semmi dolga, azt napi jegyzékei

bizonyítják, a hol fel vannak sorolva, miket adott ki a kollegium által

nyert költségből német ruhára. Egy fekete paróka 3 forint, német mente

27 forint, fekete strimpfli 1 forint, czipellők 1 forint 48 kr.,

czipellőre csatt 54 kr., máncséta 1 frt 02 kr., fejér német mente 21

forint, német inghez való gyolcs stabja 13 bátzon és 4 rappe

selyempalást 32 frt. Német kard és szíj 6 forint 20 krajczár. Mind

valóban! Akkor még azok a vastag krajczárok voltak, a miket a hagyomány

szerint Mária Theresia királynénk azon czélból veretett, hogy

kincstárnokát rászedje vele: ki is sokat opponálván a miatt, hogy a

királyné igen bőkezüleg osztogatja aranyait a kolduló barátoknak,

azontúl ő felsége kétfelé nyitható krajczárokba rejté alamizsna

aranyait. Még gyermekkoromban én is akadtam többször ilyen kétfelé

nyitható krajczárokra; de biz azokból az aranyakat már akkor kivették.

Azt is meglátja mindenki, hogy Hatvani rendesen kifizette ebédjét,

vacsoráját; az ebéd 22 kr., a vacsora 6 kr., a kávé reggel 3 kr. Tehát

ezzel meg van czáfolva, mintha a török szultántól hordatott volna

magának kosztot.

Sőt az sem igaz, hogy pálczájával rajzolt kocsin járt volna, mert

mindenütt számot ád, hogy mit fizetett a hajósnak, a ki elszállította s

a szekeresnek, s ez utóbbi hányszor döntötte fel az uton? A mi rendesen

megtörtént.

Minden egyéb róla feljegyzett mendemondát halomra dönt pedig azon

historiai adat, miszerint Hatvani István professor uram ugyanazon évben,

hogy professorrá lett Debreczenben, a szent házasság frigyébe is

belépett Csatáry István senator úr leányával Máriával, és hagyott maga

után tiz élő gyermeket és túlélő özvegyet.

Már most tessék minden józan gondolkodású olvasónak megitélni, hogy

lehet-e valakinek, a ki tisztességes feleséges ember, éjszakánként a

temetőben elkóborolni és ott a más asszonya kedvéért az ördöggel

viaskodni? Lehet-e valami alapja azon mesének, hogy Hatvani vendégei ne

találtak volna a tűzhelyen dél idején egyebet hét czirmos macskánál,

holott világosan meg van írva róla amaz emlékbeszédben, hogy

«Sok nagy urak, Mágnások

Föld felett és viz alatt; A véres kenyér; A szegénység utja · 第 21 / 105 题