_Május 16._
Ha a szivem nem halt volna meg egészen, megindítónak kellene találnom,
olyan kétségbeesett.
Olyan zavart, olyan feldult, ugy nem érti az egészet, ugy nem akar hinni
a szemének.
Meglehet, egy kicsit szineskedik is a gazember. Meg akar lágyitani.
De ha egy kicsit szineskedik is – ez már bünbánat, vagy legalább is
gyöngédség jele.
És annyi bizonyos, hogy egy cseppet se tetszik neki ez az uj állapot.
Nyilván sejt valamit, s nagyon izgatja az aggodalom.
Mintha az önvád is erősen szurkálná. Egy-egy pillantásából tisztán
láttam, hogy nem tud haragudni rám, s hogy furdalja a rossz
lelkiismeret.
Már pedig, akit bánt a lelkiismeret – az még nem veszett el egészen.