IV.

Árokháti nem érte be azzal, hogy egy oroszlánról csak egy bőrt huzzon

le. Ha kihasználta a nagy Bozontos barátságát, rajta volt, hogy tanuljon

is tőle.

A nagy Bozontos egyszer, kevéssel azután, hogy ifju barátját nagynehezen

végre mégis csak megválasztották, azt mondta neki:

– Öcsém, ha örökéletü akarsz lenni a kerületedben, légy ingyen-fiskálisa

a kerületednek. Járj el minden választódnak minden ügyes-bajos dolgában,

érintkezzél velök minél gyakrabban, ne utánozz engem, hanem minél

többször tarts beszámolót, szaladgálj sokat és ha kell, revolverezz is a

kerületed és a választóid érdekében – ne félj, ugy megveted a lábadat a

kerületedben, hogy négy ökör sem tud kivontatni onnan.

Árokháti, akinek a gondolatai mindig akörül szárnyaltak, hogy miképpen

tudná biztositani a kerületét minden baleset ellen, sohase tévesztette

szem elől ezt az életszabályt.

Betüszerint szót fogadott a mesternek, s a szent célra még többet is

tett, mint amennyit a nagy ember ajánlott.

Fáradhatatlanul járt-kelt, kérelmezett s ügyvédkedett a kerület és

választói érdekében; revolverezett is, ha kellett. És hogy a szava

valamivel nyomatékosabb legyen, revolverét mindig megtoldta egy-egy

lépéssel. Amelyik minisztertől vagy államtitkártól valami kérnivalója

volt, azt előbb alaposan megtámadta vagy interpellációval, vagy egy-egy

mérges hirlapi cikkecskében.

De sohase mulasztotta el megtudakolni, hogy számithat-e pártvezére

elnézésére.

A miniszterek és államtitkárok pedig csak az interpelláció ellen

tiltakoztak:

– Mért nem mondod mindjárt, hogy mit akarsz?!…

Árokháti sohasem akarta elérteni a gunyt és a világért sem ismerte volna

el, hogy az eljáráshoz bármi kifogás férhet.

Hja, a kerület érdeke! A nép érdeke! Hát van-e ennél szentebb

kötelessége?!…

Nem jutott eszébe, hogy voltaképpen nemcsak a kerület érdekéről van szó,

hanem egy kissé az övéről is. Mert mégis csak annak fejében fáradozik,

amiért ezek a derék emberek képviselőjükké választották és talán a

célból is, hogy ujra meg ujra megválaszszák. Nem jutott eszébe, hogyha

egyszer véletlenül nem választanák meg, egy percig sem törődnék tovább a

csengődi kerület érdekeivel.

Régi és uj világ: Elbeszélések · 第 79 / 195 题