Tizenkét év multán végképpen elvesztették a pört.
Bojtárné, mikor megtudta ezt a rémséges ujságot, elkezdett sikoltozni,
egy félóráig ugy viselkedett, mint aki hirtelen megőrült, s végül
elájult.
Csak nagysokára tért magához, de magához tért.
Bojtár ellenben megkönnyebbülten sóhajtott föl:
– No, hála istennek!… Csakhogy vége!… Akárhogy!…
Az örökségből nem láttak egy krajcárt sem; ellenkezőleg, ráfizettek egy
csomó perköltséget.
És ráadásul tönkretették miatta a legszebb éveiket.
De végre lecsillapultak és – megnyugodtak.