– Ezek meg mit ácsorognak itt? Adjatok hordágyakat nekik!
Az ellenség egy pár perc mulva már cipeli lefele a mi hordágyainkat az
országutra. Ketten-ketten visznek egy sebesültet, vigyázva, gyöngéden a
cserjék közt, a sárban, mintha a testvérüket vinnék. Rögtön otthon
vannak az emberséges munkában.
A három orvos áll, hajlong, letérdepelget, kapkod a földön fekvő, ülő,
térdepelő tömeg vonaglásában. Karjaik folyton mozognak, nyulkálnak,
hajladoznak, valami fáradhatatlan és önfeledt versenyben. Kis ollóik
csillognak, a rózsaszin tapaszok tünnek és mulnak kezeik közt olykor egy
katona karja öleli vállukat, akinek a lábát kötik. Fehér foltok
ugrándoznak a levegőben körülöttük, vatta, gaze. Néha nagy ivben,
gyorsan bontják, tekerik a geze-t, ilyenkor mintha fehér glória lengené
körül a fejüket. A géppuska kattogása ritkul, a sortüzek unottan
tördelik a csöndet… mint a gyár a munkaszüntetés perceiben. Egy-egy
shrapnell jön még, mint egymás után menekülő jajveszékelések. A
sebesültek még mindig jönnek, jönnek. Nem merném és nem is tudnám
megolvasni őket e vonagló zürzavarban. A három doktor dolgozik,
agyukkal, izmaikkal, idegeikkel, szivükkel, a szavuk folyton futkos:
– Kutyabajod lesz!
– Tartsd magad szépen.
– Ki vette el az ópiumot?
– Gaze-t! Még gaze-t!
– Mossátok meg ennek a lábát!
– Vatta! Vatta!
– Vizet hozzál, nem hallod? Hát kerits!
Kis ládák feküsznek nyitva, apró szerszámok csillognak, vatta szóródik,
gyülik a földön. Piros foltok a vattacsomókon. A bekötözött emberek
fehér kötésén is előbuvik ez a piros szin. Vér. A kék és szürke ruhákon
piros pettyek teremnek, szabálytalan foltok terjednek, mint a viz az
itatópapiroson. Vér. Bluzok szétnyilnak, szintelen ingek széthuzódnak,
szőrös mellek látszanak, fehér nyakak a barna fejek alatt. Egy nagy
feketeszakállas baka félmeztelen ül a földön, a felsőteste gyönge és
fehér, mint egy gyereké. A doktorok keze vörösen és nedvesen vibrál. A
földön, a giz-gaz közt, a göröngyök közt vékony folyókák tétováznak,
indulnak, sétálnak, és összefolynak és vastagabban mennek. Piros vér.
Erős savanyu szag terjeng a levegőben. Össze-vissza bolyongó szememet
elfutja egy-egy pillanatban ez az elszórt pirosság és nem látok mást az
egészből, mint kéket és pirosat: eget és vért.