Két karjukat még kitárják
Mint madár, ha száll, a szárnyát,
Boldog tartomány fele
Tán elszállhattak vele.
Mint varázslatban lehulltak,
Mint álomban úgy elmúltak,
Mint a hópehely leűl,
Mint pillangó elrepűl.
Virágarccal csodaképpen
Elomolnak egy mesében,
Fergetegben milliom,
Milliomnyi liliom.
Mint a csillagok az égen
Csudálkoznak az éjfélen
S hajnalban kialszanak,
Mielőtt fölkél a nap.
Tán csak itt jártak, mint nyáron
Mosoly fut le napsugáron
S játszik a tornác falán,
Vendégek voltak talán.
Hova való a mi drága
Orgonánk tűnő virága?
Hát zölden hullt falevél
Akit megszöktet a szél?
Hova való ifju sóhaj?
Hova való édes óhaj?
Álom, ábránd elhaló?
Életünk hova való?
Tán már otthon járnak-kelnek,
Angyalokkal ünnepelnek,
Könyökölnek meglehet
A szivárvány híd felett.
Elmerülnek fényes égbe,
Tejtengerbe, édességbe,
Mint csengettyű elhal csendbe
Csengve, zengve végtelenbe.