A Háboru Játék a vurstlin folyik, körülbelül öt négyzetméternyi
területen, közvetlenül a Barokaldi-féle Néparéna mellett és az Első
Magyar Barlangvasut szomszédságában, amelyen bohó ifjukoromban nem egy
szép utazást tettem. Ez, már mint ifjukorom nem tartozik a dologra,
lehető szemléltetően és röviden szándékolom e helyen a Háboru Játékot
megörökiteni, hizelgő adalék gyanánt ama historikus számára, aki valaha
ez ujságlapokat szagolja és élete unalmában mindenfajta változatok után
böngész, amelyek a jelen időkben az emberek világában előadódtak messze
a drótsövények és lövőárkok mögött.
Ugyanezen világtörténeti itész előtt, aki a sárgulandó ujságpapirosról a
futó kis szintelen papirmolyt elfricskázza, vagy a körmével agyonnyomja,
tartozom tisztázni magamat azon vádoló látszat alól, mintha én e gyászos
időkben mulatozni jártam volna a mulatozók közé. Oh nem, csak egyszer
bolyongtam a vurstlin, egy vasárnap délután a háboru alatt, s nem
hintáltam, s nem élveztem a ringlispil arany kocsijában, csak néztem
magam körül s szomorodott szivvel mentem el a szegénység szórakozó
barakjai közül, valamint az uri népek mulatságainak csarnokaiból is
olyan hangulatban távoztam sokszor, mint valódi szerencsétlenségek
szinhelyéről.
Hát a Háborus Játék ilyen: az elrekesztett kis négyszögletes harctéren
öt óriási pléhfigura áll, egy-egy karóval megszilárditva hátulról. A
mellükre mázolták sorba: Angol. Francia. Muszka. Talián. Szerb. Mind az
öt bábra a maga hadseregének egyenruháját pingálták s mind az öt
ellenség feje hüségesen viseli nemzeti jellegét, igy a muszkának nagy
veres körszakálla van, az angolnak pakombartja, a franciának
kecskeszakálla s az olasznak légy az alsó ajka alatt. A szerbnek csak
bajusza van, de annak az arca a legborzasztóbb. Mind az ötnek a szája
tátva-nyitva, azoknak a falapdáknak a befogadására, melyek a pulton
hevernek. Igy állanak a monarchia ellenségei egy sorban, tátott szájjal
és rémült nagy szemekkel. A pult fölött tábla, a táblán nagy piros
betükkel: Háboru Játék. És alatta ez: 10 Dobás 6 Fillér. Az entente és
cinkosai mögött magas drótháló, amely a célt tévesztett lapdákat nem
engedi tovább repülni, hogy a harctér mögött el ne trafálják saját
honfitársainkat.
– Csak hat fillér tiz labda, csak hat fillér – buzditja a bámészokat a
Háboru Játék gazdája, egy kis gyönge civil, – tessék, tessék urak, üzsd,
nem apád, – hadarja szenvtelenül – a legtöbb találat éremmel lesz
jutalmazva, tiz labda csak hat fillér.
A haditerület oldalfalán ott csüngenek egy fölfeszitett vásznon a pici
vitézségi érmek nemzeti szalagocskával. Egy-két fiu huzakodik a pult
előtt, a falabdák nagyokat koppannak a pléhbábok fején, mellén. A szájba
nehéz beletalálni. A néző több, mint a kombattáns.
– Üzsd, nem apád, hat fillér… – panaszkodik a mutatványos, olykor
félrekapja a fejét s állandóan irigy szemeket vet a rézsut szemben levő
pavillonra, melynek lépcsőzetén nagy tömeg előtt rekedten dicsőit a
kikiáltó egy zöld fátyolokba takart kéz- és lábnélküli kisasszonyt.
A Háboru Játékot hallgatag nézi két felkötött karu huszár, nem
elegyednek harcba. Éppen mikor tovább akartam sétálni, a muszka bekapta
a fagolyót a szájába. Egy kis vihogás volt, s a muszka a nagy golyóval a
szájában oly furcsán nézett, vigan és kétségbeesve, mintha gombócot enne
és nem tudná lenyelni.