LEMBERG

Tovalebegő lampionok. Gyertyák, lámpák égnek házról-házra,

emeletről-emeletre a kinyitott ablakokban. Az utca fölött magasan a két

palotasor közt lebocsájtott óriási zászlók, lenn is zászlók vonulnak,

zászló után zászló. Csodálatos világosságuk van a zászlók szineinek az

este sötétjében és fényében. Az Opera homlokzata tündöklésben. Az

erkélyen, a fal mélyedéseiben a néma szobrok körül, a front fekete

peremén mindenütt mintha tündéri fehér rózsák világitanának. És lenn a

lépcsőzeten emberek élő, mozgó, zsibongó lejtője. Mennyi nő, fehér

ruhák. És a kávéház előtt és a vendéglő előtt mennyi közönség, ülnek,

állanak, tolongnak, néznek, integetnek.

És végig az Andrássy-ut medrében két szorongó sorfal és a két járdán

zsufolt séta és hangosság végig és világosság és kiváncsiság és mosoly

mindenütt, mosoly, mintha egy közös mosoly lenne, édes verőfény a

kivilágitástól fehér orcákon. És éljenzés harsan és dal jön és huzódik

és az ut közepén emelkednek a zászlók és inognak az áttetsző lampionok

előre, katonabanda zendül és zug el, egyforma katonák sorai jönnek és

polgárőrök, apró biciklisták, gyerekek, fiuk, emberek, leányok

összefogózva, párok egymáshoz szorulva, szük utcák sovány lakói testes

feleségekkel, öreg emberek, sötétruháju fonnyadt nénik, oh mennyi

mindenféle ember és mind az egyszerüek, a dolgozók, küzködők,

alázatosak, hivők közül valók és dallal, zenével, kiáltások közt

vonulnak és tünnek és ugy mennek el, mintha valami görditené soraikat,

és ugy hullámzanak, mint a viz.

És a lampionok fölöttük, óh a lampionok, elvarázsolt szineikkel,

andalodott derengésükkel. És lassu kocsik usznak kétfelől, fehér nők

ülnek bennük és kék tisztek és az ablakokból mindenütt kihajolnak és

zsebkendők repdesnek és ugy érzem, mintha a boldogság elé vonulna az

emberek processziója…

Egy cifra kis messenger boy itt mellettem a bciklijének dül és a

sipkáját nyujtogatja a menet felé és visit: éljen! éljen!

Drága, meginditó, gyönyörü este. Tekintetem fellopózik a sötétkék égre,

hátha véletlenül megláthatnám a jó istent, amint éppen lepillant

csillagos ablakából. Teremtő jó Isten, nézzed örömünket, segits meg

bennünket.

Élet, halál · 第 49 / 105 题