mit rajzolnak, vagy mit irnak a lomb nélkül maradt fákon a sürü, vékony,
összevissza nyulkáló és hajladozó ágacskák? Ki tudja, nincs-e valamely
ismeretlen rend e finom fekete ágazás rendetlenségében? Ki tudja, miért
ilyen ez és ki tudhatja, mi az értelme ennek. Régi családi lapokba
szoktak volt ilyen képrejtvényeket rajzolni, ahol az ágak-bogak közt
lappangó vadászt vagy kutyát kellett megkeresni. Ki találja meg azt a
titkot, ami a természetben ül a tar fák csodálatos rajzában?
Ki tudhatja a magas levegőrétegekből hangtalanul leizent hópelyhek
chiffre-jét elolvasni? Ki tudja, vajjon a hópelyhek elillanó alakzatai
mit jelentenek. Talán hetük voltak, talán a boldogság ábécéje. Most
nyilladoznak, hajtanak kifelé egy végtelen távoli füvészkertben a
jégvirágok s egy reggelre egyszerre itt teremnek az ablakokon
kifejlődve, kivirágozva, eszményi hidegségükben, dermedt
tökéletességben. Hol tervezték a jégvirágképződményeket? Honnan való
flóra ez?
Ki tud eligazodni a sár összezavart nyomain, ki tanulhatja ki a hajnali
hidegtől összehuzott sár tetején a pókhálózat tervrajzát? Ki érti a
felfagyott föld görcseinek, gyürődéseinek és ráncainak végtelen
szerkezetét? Ki tudhatja, mennyivel véletlenebb ez, mint minden a
világon?
Ki tudhat elmenni a folyó viz hullámainak göngyölegjein s ki tudhatna
kiokoskodni azokon a hajlatokon és remegéseken, amelyek a viz szinén
játszanak? Ki tudja a mosoly szabályát, mikor ered és gyöngéden
kettéágazik orcáinkon, a legédesebb elragadtatásban, vagy a lemondás egy
hervatag pillanatában, a fájdalomban a vigasz és részvét szavai után s a
szenvedés ájult tulzásában? Ki van otthon az ujjlenyomat labyrinthjében,
amelyet az ugynevezett bünösök ujjairól csinált fölvételek szemünk elé
tárnak?
Ki előtt világos a zöldelő és elfonnyadó falevél erezetének rajza s az
ember kezének erezetét ki magyarázza meg? Ki van tisztában a tenyér
arabs vonalaival, ki járt olyan iskolába, ahol megtanulhatta elolvasni a
homlok redőinek vizirását, s ki tudhatja kibetüzni a megvénült emberek
és asszonyok ráncait ajkaik körül és egész arcukon és nyakuk bőrén? Ki
lát el a sugarak irányában, amelyek a nevető arcon a szemek külső
szögletéből szétszaladnak?
Ki tudja mindannak az igazi értelmét, amit kiáltozunk és beszélünk s
amit mind nem mi találtunk ki, csak egymástól s az előttünk élt
emberektől tanultunk? Ki tudhatja, mit akarnak mondani a szavak? Ki él
olyan nagy csendben, hogy hallgatózhat, mit visszhangoznak az ajkak
lármájára a lélek csarnokai?