te aranyfényből és felhőből való, te megközelithetetlen, te
elgondolhatatlan, te lerajzolhatatlan, te végtelen, te lehetetlen és
eltagadhatatlan, te mindennél több semmi, te rettenet és menedék, te
széltől rugdosott csónak égignyuló vitorlája, te csodálatos szó, amely a
legboldogtalanabb és legboldogabb pillanatban az ajkakon terem, te
mélységes mélységből, gyermekkorból lélekző sóhaj kisérő rebegése, te
templomok gazdája, te felhők festője és virágok tervezője, te csillagok
és illatok feltalálója, te erdők, hegyek és sivatagok diszmestere, te
tengerek és földrészek vállalkozója, te nyárnak és télnek gazdálkodója,
te minden tökéletlenségnek, kórságoknak, bénaságnak, vak szemeknek,
földrengésnek és árviznek, fagynak és vulkánnak és minden bánatnak és
jajveszékelésnek és sóhajnak minisztere, te egeknek fentartója és
életnek üzője, te engesztelhetetlen pártfogó és jóságos ellenség, te
csodálatos, kiről azt képzelem néha, hogy te vagy a Halál, hálát adok
Neked, hálát adok Neked.
Hálát adok ezekből a szemekből, amelyek zászlókat láttak tegnap és ma a
házakon. Oh, zászlók tarkázták és vidámitották itt a magasságot
felettünk, ahonnét gyászfelleg borul. Ma május volt és örömet láttam és
örömet hallottam. A nők orcái a virágok mosolyához pártoltak és az
ablakok a napfényhez szegődtek. Ime huzza és viszi magával megesett
szivemet az emberek lelkendezése, akik között élnem kell. Hálát adok
Neked a mai könnyü és hangos beszélgetésekért, az összekulcsolt
kezekért, az utcai sietésért, a tört férfiak reményéért, akiknek őszes
fejére katonasipka esett, akik megszeretnének maradni és akik ma derült
arccal vezették vidor kis fiaikat.
Hálát adok Neked ma ebből a szivből, amely az örömet kerüli és a
szenvedést óhajtozza, és amelynek jobban fáj a szépség mint a bánat.
Hálát adok Neked az éljenzésért ami hangzott ma, hálát adok Neked azért,
hogy adtál egyetlenegy vigasztaló pillanatot a feketébe öltözött
asszonyoknak.
Hálát adok Neked ebből a lélekből, amely senki emberfiának kárát, baját
nem várja, hálát adok Neked messzi halandók miatt, akiket nem ismerek,
akiket ellenségnek nevezek s akiket szeretek. Hálát adok Neked egy
kiszámitott darab föld miatt, egy koszoruformáju ország miatt, amely
hazám és világom és életem. Hálát adok Neked gépekért és gépezetekért,
amelyek képzeletemet untatják és lelkemet elcsüggesztik.
Hálát adok Neked ezekből a szemekből ujságlapokon örvendező számokért és
betükért, amelyeknek feketesége és rendje rosszul esik pillantásomnak.
Ezekből a szemekből, amelyek sokszor unják az egész földet, amelyeknek a
föld minden csodája mintha csalódás lenne, amelyek az ég felhőit keresik
és kisérik és amelyek a rövid életben szeretnek sokszor hosszasan
lecsukódni.
Hálát adok Neked ezekről az ajkakról, amelyek mindig elfelejtenek,
mintha soha nem tanultak volna és tudnak tégedet, mintha veled nyiltak
volna a világra és a sötét éjszaka álmatlan óráján magányomban és
őszinteségemben maguktól suttogják nevedet, Istenem, Istenem.