Ki kérdez meg engem,
Szívem a mellemben
Hogy dobog, mit dobog?
Hogy én mit gondolok,
Hogy én mit takarok,
Hogy én mit akarok,
Kinek kell,
Istenem, kinek kell.
A vonó keresztbe,
Húrok megeresztve,
Csengőnek nincs nyelve,
Harangok leverve,
Szómnak szórt virága,
Két szemem világa
Kinek kell,
Istenem, kinek kell.
Tengeren ámulnék,
Csillagot számolnék,
Szép felhőt mutatnék
És angyalt kutatnék,
Tanítnék játszani,
Gyermeknek látszani…
Kinek kell,
Istenem, kinek kell.
Reggel csöndet kérvén,
Álmomat mesélném,
Mondanám szerelem,
Szerelem, szerelem.
Népet dalra fűzvén,
Csókolózni űzném…
Kinek kell,
Istenem, kinek kell.
Az örömnek, vágynak,
Boldogtalanságnak
Haját símogatnám,
Mosolyt hívogatnám,
A sóhajt kisérném,
A halált dicsérném…
Kinek kell,
Istenem, kinek kell.