Zászlóval találkoztam, nemzeti zászlóval, feldiszitett zászlóval,
virágokba és szallagokba öltöztetett zászlóval, amilyet látsz mindennap
ugy-e jó olvasó, ahogy az utca közepén a forgalom közt tünik tova és
alatta két tiszta uj katona halad. Viszik a katonák a zászlót, viszi a
zászló a katonákat. Megtette a két friss kékszürke honvéd, hogy
megállott a kedvemért és leeresztették a drága, nehéz lobogót és
megszagolhattam virágait és tapogathattam sok szinü selymeit és
gyönyörködhettem minden diszében. Oh, az ilyen zászló! Eleven csokrok és
bokréták és nagy selyem keszkenők és tarka vászon- és zefir-kendők és
mosolygó szentképek és üveggyöngy-olvasók és csináltvirágkoszorucskák és
kis tükrök és himzett kis Házi Áldás és egy rőf csipke és egy darab
stikkelés és ragyogó érempénz és aranyporzós anzikszkártya és minden
oktalan és lelkes és áhitatos és ünnepélyes tarka holmi, amit
háztól-házig a rudra meg a zászlóra aggattak, varrtak, kötöztek és
virág, virág, végig virág.
Igy küldik a magyar zászlót a csatába az egyszerü szegény szivek, ez a
nép, ez a legkedvesebb és legdrágább nép, ez az egyetlen. Kezem és
tekintetem a diszszel terhes és virággal borult zászlóban bolyongott és
nem tudnék elszámolni azzal, ami mindent éreztem, csak nagyon észbe
kellett tartanom, hogy férfi és katona vagyok, hogy ott az utcán el ne
ríjjam magamat. Oh, ez a zászló, én istenem, mintha a földi élet vinné
szépségeit, óhajait, álmait és minden kibeszélhetetlen gyönyörü
sóvárgását a halál sötét kapuja felé. És babrálván a zászlón csüngő
ajándékok sürüségében elfogódott szivvel, egy kék cik-cakkal beszegett
fehér zsebkendő huzódott széjjel ujjaim közt és a zsebkendő közepén a
magyar cimert láttam kivarrva pirossal és zölddel és körülötte primitiv
himzett virágocskák és a zsebkendő sarkában piros selyemből ezt a kis
irást láttam:
_Agárdi Róza_ _1. 9. 1. 5._ _Isten áld meg a magyart_
Ezek a paraszt rajzolásu betük is indulnak a világháborúba, Agárdi Róza
nevének betüi és az évszám és „Isten áld meg a magyart“.
– Hol kaptátok ezt a zsebkendőt?
– Egy cseléd adta.
Magas isten, tekints le a mennyekből, Agárdi Róza szép zsebkendőjét is
látni fogod, mert látsz mindent. Isten áldd meg a magyart és nézd el
Agárdi Rózának, hogy egy d-vel kéri, hogy áldd…