66. Trónvillongás; a két király megkoronáztatása. Zápolya a törököt
hivja segitségül.
Zápolya János, hogy magát a trónon megerősítse, Máriát, az özvegy
királynét több izben felszólította, hogy vele házasságra lépne, a
királyné azonban nem fogadván el az ajánlatot, pártjának testvérét,
Ferdinánd főherceget ajánlotta királyul, kit a csehek is
megválasztottak, s kinek a horvátok is már meghódoltak. Ferdinánd az
inségre jutott országot örömest megkimélte volna a belháborútól, miért
is követei által békességre iparkodott birni Zápolyát, de ő erővel, bár
hazája vesztével is, király akart lenni. Budára országgyülést hirdetett
martius 17-dikére (1527.), melyből hivei értésére adák Ferdinándnak,
hogy a II. Ulászló alatt hozott törvénynél fogva sem ő, sem más idegen
nem léphet a trónra; itt egyszersmind határoztatott, miszerint azon
hűtlenek jószágai, kik Ferdinándot királylyá választották,
elkoboztassanak. Ferdinánd azonban seregét Katzianer vezérlete alatt az
országra küldvén, maga sok egyházi és világi urak kiséretében Budára
indult, utjában a várakat bevette, s Budára – melyet Zápolya gyáván
elhagyott, bevonulván, oda sz. Mihály napra országgyülést hirdetett; az
országrendei innen Fehérvárra mentek, s ott a Perényi Péter által idő
közben megkerített szent koronával november 3-kán megkoronázták; erre
Zápolya a haza ellenségének nyilvánitatott, s igy utána küldvén
Ferdinánd vezéreit, táborát szétveré, s magát Zápolyát, Lengyelországba
szalasztotta. Zápolya szorult állapotában a pápától s más fejedelmektől
kért segítséget: de midőn semmit sem nyert volna, vég eszközhöz nyult és
Szolimánnal lépett szövetségre, mire a szultán maga vezette át
Magyarországba háromszázezernyi seregét. Zápolya elejébe ment s
Mohácsnál találkozván a török sereggel, Szolimánnak jobbját megcsókolá.
Innen egyenesen Budának tartottak, melyet elfoglalván, Bécset is
ostromolni kezdé Szolimán, de onnan visszaveretett; átadván azután Budát
Zápolyának iszonyú zsákmánynyal és hatvanezer fogolyt rabszíjra fűzve,
tért Konstantinápolyba, mely látványon Zápolya maga is könyekre fakadt.
A szerencsétlen foglyok közt volt Jakusich is, Oroszlánkő ura, (Trencsin
vármegyében) hiv szolgájával Budjács Andorral. Úr és szolga egy láncra
verettek, s a legsúlyosb munkákra forditattak. Egykor őrizetlenül térvén
haza munkáikról, Budjács egy éles baltát pillantott meg, azt magával
vitte s gondosan elrejté. Azonban hiában törekedtek ezer szerrel is erős
láncaikat szétzúzni; – kétségbeesésök nőttön nőtt. Az oroszlánkői hős a
legkeserűbb veszéklésre fakadt, hogy szeretett hitvesét, kedves
gyermekeit s a magyar hon szent földét többé soha sem látja, – soha!
Ezen jajgatások szétszakíták a hű szolga szivét, szemei villogtak, –
rendkivüli tűz látszék tagjain keresztül villanni. „Uram, ez inségnek
tovább tanuja nem lehetek. Örömest meghalok, de halálom szabadítson
meg;“ – egy hatalmas vágás – és Budjács békós lába szárától elválva a
földre hullott, – le vele a gátló lánc is, legnagyobb akadálya a
szabadulásnak és szökésnek. Hideg oszloppá meredt Jakusich nagylelkű
szolgájának ily elszánásán. Segítni akart rajta, s a patakzó vért
elállítani. Budjács uri keménységgel s hathatósan parancsolá, hogy
siessen, ha feláldozását sikeretlenné nem akarja tenni; Jakusich futott,
s végre elérte a forrón szeretett anyaföldet. – A török is megindult a
szolga nemesszivüségén, Budjácsot kigyógyítatá s megajándékozván
hazájába ereszté, hol Jakusich tetemes javakkal gazdagította, a király
pedig nemességre emelte, cimerébe adván a levágott lábat.
67. A nagyváradi béke. Zápolya János halála. Uj háború a törökkel,
melyben Buda török kézre jut. Fegyvernyugvás.
Zápolya is szivére vette az ország sorsát s Nagyváradon békét kötött
Ferdinánddal, de annak is kevés foganata lett, mert Zápolya 1540-dik
évben, Erdélyben meghalt, hol előbb Zsigmond fiát ajánlotta a rendeknek,
kit magyar párthivei is királynak választottak és Szolimán pártfogásába
ajánlották. Ferdinánd a váradi szerződés szerint az egész országnak ura
lett, de Szolimán, Zsigmond védelmére ismét megjelent, Budát csel által
(1541.) maga kezére kerítette, mely időtől fogva a török száznegyvenöt
esztendeig terhelte és pusztította az országot. Nemzeti öltözet,
szokások és nyelv sokat szenvedtek, s a török baromiság erkölcsi romlást
is vont maga után. Török kézre került Pécs, Fehérvár, Siklós, Esztergom,
Visegrád, Nógrád, Lippa, Temesvár, Nána s még több várak és városokkal
együtt, úgy hogy Ferdinánd csupán az Ausztriával határos részt és a
bányavárosokat birta Magyarországból.
V. Károly császár lemondása után Ferdinánd 1558-ban császárrá
választatván, az akkori zavaros körülmények miatt gondjai tetemesen
szaporodtak; nevezetesen, a pápa nem akarta császárnak elösmerni,
minthogy nem ő koronázta meg, s Romába parancsolta fiával együtt –
minthogy ezt protestans nevelte – bünhödni. De Ferdinánd nem csak hogy
oda nem ment, sőt azt is kivívta, hogy a pápa ezután egy császárt sem
koronázott, s befolyását is egyházi sz. körébe szorította. – Látván
Ferdinánd, hogy a törökök nagy erejével nem mérkőzhetik, nyolc évi
fegyvernyugvást kötött Szolimánnal, kinek évenkinti harmincezer darab
aranyból álló adót igért (1562.). A jövő évben Miksa fiát
megkoronáztatván, meghalt Bécsben.
Ezen zavaros időkben gyökerezett meg Magyar- és Erdélyországban a
protestans vallás, mert itthon az iskolák kiveszvén, a kik tanulni
vágytak, Németországba kénytelenítettek utazni, hol már a nagyobb rész
Luther tanát követte. A magyar fő nemesekből is sokan áttértek, ilyenek:
Perényi Péter, Révai, Drágfi, Török Bálint, Thurzó Elek országbiró,
gyaníthatólag Nádasdy Tamás nádor is, kinek pártfogása alatt adta ki
Erdősy protestans pap az első magyar grammatikát. – Ferdinánd uralkodása
alatt hozta be Oláh Miklós esztergomi érsek a Jézus társasága szerzetét.
– 1543. táján kezdék a tüzköves puskákat és pisztolyokat készíteni. –
1566-ban történik első emlités a zsebórákról.
A hazai és testvéri szeretetnek egy kitünő példáját kell még
megemlíteni. Batthányi Farkas és Orbán testvérek Izabella királynéval,
Zápolya özvegyével, tartottak, s kivált Orbán nagy támasza volt Izabella
ügyének. Ez egy utjában Móré László hatalmába került, ki Ferdinánd
pártján lévén, fogva tartotta őt, nagy váltságdíjt reménylvén kapni
érette. A pénz azonban szükében volt, Farkas tehát neki szánja magát s
Móréhoz megy, „add ki testvéremet – mond – én itt maradok zálogul
helyette, mig kiváltanak.“ E nagylelkü elszánás meg nem indította Mórét,
Orbánt elereszté, de Farkasra láncot veretett s nánai várának alsó
tömlöcébe vetette. Midőn épen a váltságdíjjal mennének Móréhoz Orbán
követei, Haszán bég Nánát bevette, és Mórét is elfogta. Hallván a török
Farkas nemes tettét, szabadon bocsátá őt, Mórét pedig Stambulba vitte,
hol csak halála szabadította ki sötét tömlöcéből.
Miksa. 1564–1576 = 12 esztendeig.