Az inséges állapotban Lajos minden fejedelemnél segítségért kiáltozott,
de hiában, egyedül a pápa küldött ötvenezer darab aranyat. Lajos tehát
csak huszonhatezer fegyverest tudott gyüjteni, s Mohácsnál állott meg
azokkal, és Tomory Pál kalocsai érsek tanácsára be nem várván
Zápolya János erdélyi vajda negyvenezernyi, s Frangepán Kristóf,
tizenötezernyi segédhadát, augusztus 29-ikén 1526-ban megütközött a
legszerencsétlenebbül. A püspökök, ország bárói, a nemesség virága nagy
részt mind elesett; a foglyokat, hitetlenül, a törökök mind leöldösék, a
tábort feldúlták, és csak kevesen menekülhettek meg Báthory István
nádorral; a király is futással kivánta életét megmenteni, de midőn
Cselye helységnél egy patakot akarna átugratni, kifáradt lova hanyatt
esett és a királyt a mocsárban agyon nyomá. Csak két hónap mulva
találtatott meg teste. Volt a királyi méltóságnak, e vészes időben is,
oly tisztelője, ki a szerencsétlen király testét föltalálván, sírt ásott
s betemette. A királyné küldöttei ezen egyszerü sirból, melyre egy kis
fakereszt vala tüzve, a király azonban diszöltözékében volt. –
Fehérvárra vitték a királyi sirboltba. Szolimán akadály nélkül prédálta
az országot, a fényes budai várat, Mátyás drága könyvtárával együtt
felégette, s pusztitásainak csak azon hír vetett véget, hogy Ázsiában
zavar támadt, s igy oda kelle sietnie, de mintegy százezer fogolyt
hurczolt el magával.
Zápolya János.
A gyászos mohácsi veszedelem után az ország egy része a dúsgazdag
Zápolya Jánost ösmerte királyának, s Fehérvárt meg is koronázta, (1526.
nov. 11-ikén) mig az erősb fél I. Ferdinándot, osztrák herceget, Ulászló
Anna leányának férjét, kinálta meg a koronával, minél fogva jelen
siralmas állapotában, ismét polgárháború is gyötré az országot.
Magyarország a habsburgi házból származott királyok alatt.