Ulászló idejében még egy rémitő csapás érte a hont, t. i. a keresztes
hadak hirdetése; mert a parasztok elhagyván földes uraikat, Dózsa György
keresztes vezér zászlói alá gyültek, s midőn őket a földmiveléstől
elereszteni nem akarták, az országot, tüzzel vassal pusztitották, földes
uraikat különféle módon halálra kinozták, mig Zápolya a temesi vidéken
őket semmivé tette, s vezéreiket elfogván iszonyú kinok közt
kivégeztette. Dózsát ugyan is, minthogy a keresztesek királyának
cimezteté magát, izzó vas trónba ültették, tüzes vas koronával
megkoronázták, s kezébe szinte izzó királyi pálcát adtak, igy félig sült
husát kiehült cinkosainak kellett megenni. Igy lett vége a négy havig
tartott szörnyü pórlázadásnak. – A bün még további büntetést is vont
maga után. Ugyan azon évben (1514.) a hazai rendek az ily pusztító
féktelenséget meggátolandók, a parasztságot költözködhetési jogától
kivetköztették s gyermekeikkel, barmaikkal együtt földjeikhez kötötték.
Csak harminchárom év mulva mentetett föl a nép e rabszolgasághoz hasonló
büntetés alól. Ezen szerencsétlen esemény után még két évig élt Ulászló;
utána Lajos fia jutott a trónra.
Nevezetes ezen időtájból, hogy a Szepességben, Lőcsén volt 1516-ikban az
első toronyóra.