55. Trónvillongások. Az özvegy királyné a koronát több városokkal
elzálogosítja.
Albert halála után Erzsébetre szállott a korona, ki midőn hallaná, hogy
a törökök uj erővel készülnek Magyarországba rontani, azt tanácslá a
magyaroknak, választanának inkább oly férjfiat, ki a hatalmas
ellenséggel megmérkőzni képes. Igy közakarattal Ulászló lengyel királyt
választották, azon föltétel alatt, hogy Erzsébetet nőül vegye. Legottan
követek küldettek Ulászlóhoz. Mig azonban a követség oda járna, fia
született Erzsébetnek, ki tehát most megbánta ajánlását; hirnökök
futottak a követek után őket visszahivni, de későn, mert Ulászló már
utra kelt. A királyné csecsemő fiát azonnal megkoronáztatá. – Ulászló
nem kereste a magyar királyságot, de miután arra meghivatott, kötelesnek
érzé magát azt megtartani. Párthivei Fehérváron sz. István koporsójáról
levévén a koronát, megkoronázták. Ebből polgárháború támadt.
Erzsébet, hogy a hadat viselhesse, a koronát, Sopronyt több városokkal
és várakkal együtt Fridrik császárnak huszonhatezer darab aranyért
elzálogositotta, s fiát is gyámsága alá küldötte. – Külön szerencsével
folytak a viszálkodások, mig Erzsébet 1442-ben e világból kimult s vele
a polgárháború is.
56. A nagy Hunyady harcai a török ellen, és fényes győzelmei. A várnai
ütközet.
A törökök mindegyre békételenkedtek, de egy hős lépe fel ellenök, ki a
büszke félholdat megtörte, s kinek dicső emlékezete az utolsó magyarig
fog élni, és örök példája marad a valódi hazafiságnak. A hős neve:
Hunyady János.
Hunyady tős-nemes, de elszegényedett családból származván, csak a hadi
pályán érheté el azon szerencsét és fönséget, melyre a természet annyi
erőt és oly hathatós vágyat önte keblébe. Már Albert alatt erdélyi
vajda, temesi gróf s belgrádi kapitány volt, most pedig nyitva állott
előtte minden ut az ország legelső hivatalaira és méltóságára: de
Hunyady csupán az érdem utján járt. Önérzetének emelése s nem
tekintélyének tágítása feküdt neki szivén. A szerencse mindenütt
követte, de enyelgéseivel el nem bájolhatá s el nem altathatá őt;
feszült szemeivel jobb vezetőket követett ő, a közvéleményt és
becsületességet. Felvilágosodott fő, érzékeny sziv, erős szenvedély és
érett tapasztalás tették őt, mint polgárt nagygyá, mint hőst
győzhetlenné. Szabadság és hona iránti elragadtatását vallásosság
szentelé, az emelé érzelmeit, az tartá őt szakadatlan munkásságban, az
tevé benne az áldozatot könnyüvé, s a nagylelküség gyakorlatát szokássá.
Hol mások még tanakodtak, ő már munkált; cselekvő akarat, nem kétséges
remény volt az ő vállalatainak lelke. Tettekkel dús élete folyvásti
győzelem volt majd a hon ellenségei, majd érdemeinek álnok üldözői
felett; de az önzést és boszút nem ösmeré. Igy a jóktól szerettetve, a
roszaktól félve, senkitől kevéssé becsültetve, futott ő az erény és
dicsőség utján a nyert halhatatlanságra.
II. Murad török császár látván a magyar viszonyokat, Erdélybe ütött. A
félelmes Hunyady vezeté a kicsiny csoportot ellene, és a török hátrált.
Murad hirtelen nagy jutalmat tevén Hunyady fejére, az egész török tábor
csupán őt keresé, s igy bizonyos volt a nagy hazafi veszte. Azonban a
magyarok értesítetvén kémeik által a veszélyről, Kemény Simon, hazájának
hű fia s Hunyadynak igaz barátja, legottan eltökélé magában, a vezért,
bár életébe is kerüljön, megtartani. Elcserélte Hunyadyval ruháját és
lovát; a dühös ellenség csak hamar megölte Keményt – de a nemzet háláját
századok sem törlék el. – Hunyady győzött, tizenötezer török feküdt
háromezer keresztény mellett a csatatáren. Ezután még ötször verte meg
Hunyady a törököket.
Ennyi győzelem által felingereltetvén a pápa, egész Europát fellázitá a
török ellen, mit Murad megértvén, csak hogy Hunyady fegyverét kikerülje
Ulászlóval tiz évre békét kötött. Ulászló az evangeliumra megesküdött,
és Szegeden esküje erősitéseül meg is áldozott. Hunyady is örült a
békének és szeretett családja körébe tért, hol ismét a leggyöngédebb
atya volt.
A béke azonban nem sokáig tartott, mert a pápa annak ellene mondott,
Ulászlót esküje alól feloldá, s Julián bibornok által addig unszolá, mig
csakugyan megszegte esküjét s fegyvert fogott, Hiában tanácsola Hunyady
ellenkezőt; László és Mátyás fiainak nevelését tehát Vitéz János tudós
papra bizván, megjelent a táborban, Ulászló egészen a Feketetengerig
jutott s Várnánál megütközött. Hunyady karja és elméje most is győzelmet
szerze, mely örömében a király elragadtatván, a legsűrübb ellenség közé
vágott és a janicsároktól leszúratott 1444. nov. 10-dikén, mire a
magyarok szétfutottak. Julián bibornokot is futás közben az oláhok
megölték, Hunyady maga az oláh vajda fogságába jutott, de rövid idő
mulva szabadon bocsátatott. Murad ezen ütközetben nyolcvanezer emberét
vesztette el.