57. Hunyady kormányzóvá választatása. V. László trónra lépése. Cillei
fondorkodásai. Hunyady János halála.
A várnai veszedelem után uj zavar támadt az országban. – László, Albert
fia, még csak öt esztendős volt, s Fridrik nem akará kiadni. Ennél fogva
Hunyady kormányzóvá választatott, ki azután Fridrikkel a pápa
ösztönzésére békét kötött. 1448-dikban a várnai veszedelem
megboszulására egész erővel a török ellen fordult. Murad nyolcvanezernyi
seregével a Rigómezőn találkozott, mig saját táborában csak
huszonhatezeret számlált. Két napig tartott a véres ütközet. Végre a
magyarok vesztettek, nyolcezer esvén el közülök, de a törökök közül
harmincnégyezer boritá a csatatért. Hunyady maga is két ellenséges
katona kezeibe került, de mig azok a nyakláncán függő kereszten
civódtak, az egyiket saját kardjával leszúrta, a másikat pedig
megszalasztotta. Igy, mond egy történetiró igen szépen, mentette meg
Hunyadyt, ki mindig a kereszténységért küzdött, a kereszténység szent
jele. Erre ismét Hunyady más veszedelembe került, mert midőn Belgrádba
igyekeznék, vezetője Szendrőbe vezette, hol György despota fogságba
veté, ki sem ereszté mindaddig, mig László fiát maga helyett kezességül
el nem hivatta; Lászlót aztán a következő évben fegyveres erővel
szabaditotta ki.
Nem csak kivül, az országban is voltak oly alacsony lelkek, kik a nagy
ember érdemei ellen fondorkodtak. Igy midőn a garázdálkodó cseheket
akarta az országból kiszorítani, sok főurak és nemesek hütelenül épen
azon pillanatban hagyták el, midőn éjjel Giskra által megtámadtatott.
Hunyady ezen árulást látván, noha könnyü lett volna neki a királyságot
magához ragadni, seregeit Ausztriába szállitá, a császárt Neustadtban
(1452.) ostrom alá vette, ki látván a kénytelenséget, végre eleresztette
a magyar királyt, a fiatal Lászlót, Cilley Ulrik gróf gondviselése alá
bizván őt.
Igy jutott V. László Hunyady hűsége és ereje által a trónra, mely
érdemeiért őt nem csak megerősité méltóságában, de még Erdélyben a
besztercei örökös grófság cimével is földiszesitette. László uralkodása
szerencsésen ütött volna ki Magyarországra, mert ő szerette a
magyarokat, s azt mondá nekik, minthogy ő is magyar, náluk akar maradni,
s azért Budán vette lakását: ha a császár, ki a magyar trónra vágyott,
vesztére igyekezvén, Ulrikot nem adja mellé, ki László király anyjának
testvére volt, egyébiránt álnok, hitszegő, hiú, feslett életü, a nagynak
és érdemnek ellensége. Az ily ember Hunyadynak sem lehete barátja, ki az
erény utjáról nem távozván, az erénynek valódi őre volt. – Ez szúrta
Ulriknak szemét, most tehát mindent elkövetett, hogy az ifju király
szivét megrontsa, s rá tudta venni, hogy Hunyady meggyilkoltatásában
megegyezett, úgy mindazonáltal, hogy az titokban történjék. A gonosz
tett végrehajtását a pokolfaj magára vállalta, s azért Hunyadyt szép
szóval Bécsbe hivatá. A bécsi uton Ulrik néhányad magával lesbe állott,
s mint dühös farkas rohant az arra jövő magyar hősre, ki elég szemes
volt néhány jól ösmert barátainak segitségét meg nem vetni; ezek
távolról kisérték, s Hunyady szavára eléugrottak. Mint utonállót,
orgyilkost Hunyady könnyen megölhette volna Ulrikot, de ő csak szemére
vetvén gyalázatos gonoszságát, keményen megdorgálta. Ilyen volt Hunyady!
–
1445-dikben feldúlván II. Mahomed a görög birodalmat, Magyarországnak
indult, s Hunyady, a védangyal, midőn király és Ulrik kétségbeestek, a
rajta elkövetett méltatlanságok ellenére is, hazájáért lángolván,
Belgrádnál kapisztrán János, szent Ferenc rendi szerzetes társaságában a
kétszázezernyi ellenséget megtámadta, s győzelmesen megverte, azonban
nem sokára megbetegedvén, a főurakat és fiait a király iránt való
hűségre és egyetértésre intvén, meghalt a nagy hős, kit semmi
körülmények sem voltak képesek a hon szeretetétől és királya iránti
hűségtől eltántorítani.
58. Cillei ármányai a Hunyadyak ellen. Cillei megöletése. Hunyady László
kivégeztetése. A király menekülése és halála.
Az örög Hunyady halála után könnyebb volt Ulriknak a még életben való
nagyreményü fiatal Hunyadyakat üldözni; el is végzé azok kiirtását.
László, a huszonegy éves, nándorfehérvári (belgrádi) kapitány volt, ott
meglátogatta őt a király Ulrikkal együtt, hol ezen utóbbi, mig a király
templomban volt, Hunyady Lászlót agyon akará vágni, ki felkapván karját
csupán nagy gyürüjével akadályozta meg a halálos csapást; de a lármára
heronhanván emberei, a ruhája alatt páncéllal fedett Ulrikot halálra
vagdalták, ki magával együtt a Cillei grófok nemzetségét is sirba vitte.
Szilágyi Erzsébet, Hunyady János özvegye, a király boszújától tartván,
fiaival együtt Lászlónak lábaihoz borult, bocsánatot esdeklő, mire a
király nem csak azt igérte, hogy Ulrik halálát meg nem fogja boszulni,
de legkegyesebben Erzsébetet anyjának, fiait pedig testvéreinek nevezé.
Azonban a Hunyadyak ellenségei addig incselkedtek a király körül, mig az
Lászlót és Mátyást elfogatá, s az elsőt 1457-diki mártius 16-án Budán a
sz. György terén lenyakaztatta. Senki sem kételkedett, miszerint
Mátyásra hasonló sors vár, mit anyja meggátolandó, minden kincsét
katonaszedésre forditá, s rövid idő alatt annyi fegyveres nép gyült
Szilágyi Mihály, Hunyadyné testvére, zászlói alá, miként már a király
seregével is szembe szálhatott. László király a veszedelem elől előbb
Bécsbe, s onnan Prágába futott, Mátyást is foglyul magával vivén. Kevés
idő mulva itt hirtelen, mint némelyek állítják, méreg által elhalt
(1457).