Az idegennek trónra emeltetése által István sok előkelő urnak
indulatjait fellázitá, kik közül négyen István meggyilkolására
összeesküdtek; gonosz tervük azonban nem sikerült, mert midőn egyikök
estve titkon a király hálószobájába lopódzék, a kardot elejtvén; a
király a zörrenésre fölébredt, mire a gyilkos megijedvén, a király
lábaihoz borult és bocsánatért esdekelvén, az árulást fölfedezte. Ez
ugyan bocsánatot nyert, de bűntársai életökkel lakoltak.
István egészségét naponkint fogyni érezvén, magához hivatá a püspököket
és a főurakat, hathatósan intette őket, hogy a szent hittől el ne
pártoljanak, az igazságot és egyetértést tartsák fel, és miután
Magyarországot az Isten anyja pártfogásába ajánlotta volna, Augusztus
15-kén 1038. nagy boldogasszony napján végzé be ájtatos életét;
eltemettetett Fehérvárott. Szent László uralkodása alatt 1083-ban VII.
Gergely pápa Istvánt Imre fiával együtt a szentek sorába igtatta.
Péter és Aba Sámuel. 1038–1046 = 8 esztendeig.