Péter, ki az olaszok valamennyi vétkeiben, de egy erőnyében sem tünteté
ki magát, csak kevés ideig dühöngött a trónon, mert keményen és kevélyen
parancsolt. Seböst, a Vazul megnyomoritóját, udvarába hiván, kegyekkel
tetézte; az özvegy királynét, kinek, István rendelete szerint, a
kormányban vele osztoznia kell vala, egy várba záratá; az ország nagyait
megvetette, a főhivatalokra idegeneket, olaszokat és németeket emelt;
midőn pedig e fölött panaszaikat előadták neki, azt felelé: „ha élek,
annyi sok idegennel töltöm be az országot, miként a magyaroknak sem
föld, sem hivatal nem marad. Szenvedjetek!“ – Ily elégtételt nyervén
panaszaikra, a magyar főurak és nemesek nem türhetvén az ily méltatlan
bánásmódot, a püspökök tanácsára összegyülvén, Aba nádort, sz. István
Sarolta hugának férjét, királynak választották.