– LL.
Végül egy fojtogató harapcsók: «Olaf.» – A.
Hatvanhét csók s kijön ez a név: «Mahabilla».
Edrisz bég felugrott a kerevetről s eldobta a párolgó poharat a kezéből,
álmodók hangján hebegve.
– A te neved Mahabilla? Társnéid Laillabeth? Ferinkháné? Kik vagytok ti?
Kinek a palotája ez itt?
Ekkor eszébe jutott az a czédula, melyet a vén Kadun-kiet-Khuda adott át
neki: a nyilvesszővel küldött levél. Az ott volt a turbánja tekercsébe
dugva. Hirtelen elővette és kibontá.
Ez volt beleirva æthiop irásjegyekkel:
«Holnap megérkezik urunk, Tefik bey, kormányzó.»
– «Tefik bey!» hörgé rémülten a rettenetes valóra ébredő szerelmes. Ez
itt Tefik bey háza? Te vagy Mahabilla, Tefik bey neje; ti Laillabeth,
Ferinkháné; Tefik bey leányai vagytok? Legyetek átkozottak mind a
hárman! Én vagyok Edrisz bég el Homrah!
S már akkor a handzsár villogott a kezében.