A láz egyre jobban erőt vett rajtam.
Folyvást világosabban idomulni láttam a dágványból kidomboruló
körrajzokat.
És ekkor egy kínzó pokolbeli gondolat lepett meg.
Ha én abban a perczben halok meg, a mikor ez a csodaszörny megszületik,
akkor az, a kinek még lelke nincsen: elfogja magának az én lelkemet s
akkor ebben élek tovább. És akkor ez a szörny-test kényszeríteni fog
engemet, hogy megegyem, felfaljam mind azt, a mi e szigeten élő lény: hű
Bábimat legelébb, azután apósomat, a jó öreg Lamekhet, a kit kihoztam a
kristálykoporsóból; s végre Nahámámat is, a kiben szivemnek szive él.
Ez a gondolat kétségbe ejtett.
– Óh Naháma!
– Itt vagyok! suttogá egy édes hang fülembe, s egy szabadító angyalarcz
mosolygott le rám; míg az öreg Lámekh alakja lábamnál omlott le térdére,
legelőször is hálákat adva az Úrnak, hogy őket feltalálásomban
megsegíté.
Az én kedveseim aggódtak hosszas elmaradásomon, s a mint a szikkadó
völgy mentében járhatók lettek a partok, utánam jöttek arra a helyre, a
mit czélomul kitűztem.
A patriarcha legelőször is gyógyításom után látott. Ismerte a füvek
erejét. Melyek azok, a miknek kifacsart nedve a gyomor szálagaira
zsongítólag hat, s a mik összezúzva a testre kötve, a belső hőséget
kiszívják; megitatott, bekötözött. Itt volt az ő ősvilágának flórája
együtt.
Azután ketten fölemeltek, rátettek Bábi hátára, odakötöttek, hogy le ne
essem róla.
Én, kezemet a sűrű bozóttal benőtt tófenék felé kinyújtva, rámutaték a
vajudó dágványra.
Lámekh oda pillantott, s azzal kezét arczára csapva kiálta fel (a
rémület hangot adott neki) «az óriás!» s megkapva egy kezével az én
karomat, másikkal Naháma kezét, nem sejtett erővel kezdett el futni e
helyről, hátra sem tekintve többé. A kiszikkadt völgy mentében sík út
volt már a futásra. Addig meg sem pihentünk, a míg el nem értük a
Tegetthoffot.
Velem jót tett a gyors nyargalás, tökéletesen kiizzasztott, csuron víz
lettem; egy párszor az útban álló patakban megfürösztött Bábi, a mi
megint úgy hatott rám, mint a Prisznitz gyógymód: mire a hajóra értem,
minden bajom elmult. Bizonyosan segítségemre jöttek a megszabaduláshoz
Lámekh gyógyszerei és Nahámám buzgó imái is.
Csak a fáradság volt az, a mi még ágyba feküdnöm kényszerített.
Az egész szigeten húsz fok (Reaumur) volt már a meleg.
Valjon mit szül a dágvány ez éjjel?