Alig telt bele félóra, hogy a cachelot újra felmerült a víz szinére; de
mozdulatlanul. Meg volt ölve.
– No ez most már a mienk, – mondék Bábinak, s fogtam egy kötelet s azzal
felülve a medve hátára, beusztattam a holt physeterhez.
Húsz méternyi hosszú állat volt; még holtan is félelmetes.
Alsó agyarsorának nagyobbjai tizenhat czentiméter hosszúak voltak, tehát
hosszabbak a legnagyobb vadkanagyarnál, de a mellett nyolcz czentiméter
átmérőjüek, simák, mint az elefántcsont.
A feje a legbecsesebb része, abban van a csont és bőr közötti sajátszerű
üregekben a spermaceti. Ezt azonban utoljára hagytam. Sietősebb feladat
volt a derekát felbontani; mert az, ha egy napig felbontatlan áll, a
szalonnája erjedésbe megy át s mikor felpukkan, olyan bűzt terjeszt,
hogy az embereket kikergeti vele a városból. Legelébb is keresztülkötve
az alattságot az állkapczáján, annálfogva Bábi segélyével odavontattam a
nagy holt tömeget a sziklaparthoz, hogy jobban elbánhassak vele.
Tehát legelőször végighasítottam a bőrét, a minek lefejtésénél Bábi is
segítségemre tudott lenni. A bőr jó lesz nekünk sátornak, meg
csizmatalpnak. Ez alatt a bőr alatt volt egy vékony hártya, olyan finom,
mint a patyolat; ebből a hártyából készül a grönlandi leányoknak az
inge. Gondoltam az én mátkámra, mikor ezt az Isten adta kész rumburgi
vásznat végszámra felgöngyölítettem. Ebből lesz neki indusium, chlamys,
tunica, peplum.
Azután kerül a sor a szalonnára. Ez tíz-húsz czentiméternyi vastag
rétegben áll a hátán, a miket én nagy hasábokba szeldelve, csak
beledobáltam a vizbe; onnan majd könnyű lesz azokat kihúzgálni. A
szalonna alatt volt azután az a szivós csontszövet, a mit legjobban
hasonlíthatok a pulyka czombjában levő inakhoz; mintha ilyenekből állna
az egész pánczélja, a mit baltával is nehéz felvágni. Az egész «malpigi
hálózata» a cachelotnak ilyen egymást keresztező csontszalagokból állt.