A _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségében, a szerkesztő szobájában. Jelen
vannak: Szinger, Kovács és a Kis Sakál. Szinger frakkban van, mivel a
miniszterelnök ebédjére készül, – az esti lapokat böngészi, mialatt
Kovács beszél a Kis Sakállal.
Kovács _(egy óriási könyvvel a kezében)_. Megjelent a Corpus Juris
kommentált kiadása. Erről tárcát kellene írni – de Isten tudja, hol
kódorog a sok jogászunk…
A kis sakál. Én megírhatom!
Kovács. Ért maga az ilyenhez?
A kis sakál _(sértődve)_. Annyit talán csak értek hozzá, mint az a
kommentáló állat!
Szinger _(fölpillant a lapból)_. Ki cikkezik holnap a lódzi esetről?
Kovács. Senki!… Holnap csak lapszemlét és polemikus rovatot adunk.
Holnapután, ha lezajlott a nagy tüntető népgyülés, újra kezdhetjük a
cikkezést. _(Valaki kopogtat az ajtón)_ Bujj be!
Egy lengyel zsidó _(belép és megáll a szobában, kalappal a fején. Az
idegen óriás termetü, lengő szakállu ember. A külseje olyan, mint az
ó-testámentumbeli patriarkáké. Suhogó selyemkaftánt visel, finom új
kalapot, a nyakán selyemkendőt. Az egész viselkedése egyébként oly
önérzetes, fölényes és gőgös, mintha maga Heródes király volna)_. Gitn
Tóg!
Kovács _(meghökkenve)_. Mit akar itt?
A lengyel _(mindig német-zsidó nyelven)_. Melyik itt a lapcsináló?
Kovács _(megdöbbenve)_. Én! Maga kicsoda?
A lengyel. Hát ki volnék? Reb Khájim Kárpelesz vagyok Beregszászról.
Kovács és Szinger _(rémülten)_. Maga –? A lódzi rabbi –?
A kis sakál. Hát magát nem deportálták Szibériába?
A lengyel _(méltóságán alulinak találja, hogy a Kis Sakálról
egyáltalában tudomást vegyen)_.
Kovács. Hogy szabadult ki Szibériából?
A lengyel. Hogy szabadultam volna ki Szibériából, mikor nem is jártam
Szibériában? Miért jártam volna Szibériában, mikor semmi dolgom
Szibériában?
Szinger _(krétafehér arccal)_. No ez – szép dolog!
Kovács _(haragosan)_. De hiszen a lódzi rendőrfőnök magát elfogatta!
A lengyel _(fölényesen)_. Ki a lódzi rendőrfőnök? Ha ezer rubelt veszek
a jobb kezembe, akkor a jobb lábára áll; ha ezer rubelt veszek a bal
kezembe, akkor a bal lábára áll; ha kétezer rubelt veszek mind a két
kezembe, akkor a feje tetejére áll. Ez a lódzi rendőrfőnök!
Kovács _(kétségbeesetten)_. De valami baja csak volt a lódzi
rendőrséggel?
A lengyel _(gőgösen)_. Mi az: baj? Ha baj volt, hát neki volt baj. Ha
Khájim Kárpeleszt megrúgja a szamár, akkor nem a lábára üt, hanem a
fejére.
Szinger. No – ez szép dolog! _(Kárpeleszhez:)_ De hogy lehet akkor, hogy
a lapok mind azt írták magáról –
A lengyel _(a szavába vág)_. Én csinálom a lapokat vagy maguk? Ha maguk
csinálják, akkor mit kérdik tőlem, hogy mi van bennük? _(Kezébe veszi az
asztalon levő ujságot.)_ Ez a maguk lapja? _(Hátul az apróhirdetéseknél
keresi a fejét – meglepetten.)_ Hiszen ez nincs zsidóbetükkel nyomatva
–?
Kovács _(hazafias komolysággal)_. Mi nem zsidó, hanem magyar lapot
csinálunk.
A lengyel _(igen határozottan)_. Nekem mindenki azt mondta, hogy zsidó
lapot csinálnak.
Kovács _(aki már nagyon ideges)_. Tulajdonképpen mért jött maga ide?
A lengyel. Ha beszélhetek a fejével, akkor mért beszéljek a lábával?
_(Szingerhez:)_ Én most Budapesten akarok letelepedni és szeretném, hogy
ezt írják ki a lapjukba, hogy a jámbor zsidók tudják, hol keressenek.
Szinger. No ez szép dolog! _(Karpeleszhez:)_ Nem fogjuk kiírni!
A lengyel _(a zsebébe nyul)_. Hát azt hiszi, hogy ingyen kivánom?
Szinger _(haragosan)_. Tartsa meg a pénzét! Telepedjék le Budapesten,
vagy ahol akar, de engem hagyjon békében!
Kovács. Arra pedig figyelmeztetem: ha itt is kuruzslással akar megélni,
akkor el fogja toloncolni a rendőrség! _(Szivarra gyujt.)_
A lengyel _(Szingerhez)_. Zsidó ezen férfi?
Szinger _(bólint a fejével)_.
A lengyel _(a fölháborodástól egész testében reszketve az asztalhoz lép
– Kovácshoz)_. Tudja, hogy ma szombat van?
Kovács. Tudom hát!